Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 4. szám - A XX. század lenyomatai - Töttős Gábor: "Szállni, de hova? Az egész Föld nagyon kicsi már"

II. A DRÁMA ÉS A TÖRTÉNELEM, KATONA TÖRTÉNELEMFILOZÓFIÁJA

Katona már az első kidolgozás idején történelmi források egész sorát ismerte (így Thuróczyt, Bonfmit, Heltait), és forrásismerete - ahogy ezt már érzékeltettem - az átdolgozásig tovább gyarapodott. Legfőbb eligazítója a források és az ellentétes vélemények között Katona István jezsuita történész könyve (História critica regum Hungáriáé stirpis Arpadianaé). Katona István, akinek könyvéből jogászként a Bánk bán szerzője is tanult, az Aranybulla terminus technicusait használja. Ezt a terminológiát veszi át tudatosan Katona is, így például a „jobbágy” szó a műben nem a mai értelemben, hanem korabeli, XIII. századi jelentésében használatos, azaz a „jó, jobb” tőből eredően a király hűbérurait jelentette. Ebben az értelemben használja Gertrudis is a negyedik szakasz sorsdöntő párbeszédében, s Bánkot érti rajta, ki helyreigazítja: „Gertrudis: Jobbágy!/Bánk: Nem úgy van asszonyom! Én urad/s bírád vagyok, míg a király oda/lészen, királyod is vagyok. ” Ez a rövid párbeszéd a „jobbágy” szó eredeti jelentésére utalva a szerző jogi tájékozottságát is igazolja: Endre távollétében Bánk a király, tehát ő az ország első embere. A pártütők között Bánk az oppozíció vezérét, Peturt - mikor érvei már kifogytak -, épp közjogi helyzetére hivatkozva parancsolja rendre: „Bánk: Megállj!- Ezen haza- sfelségárulót /láncokba verjétek, - parancsolom, /én, a király személye, én - maga /parancsol Endre, a király! Petur: (Bánk lábaihoz hajol) KirályomP A konfliktus alapja éppen az, hogy míg „de jure” Bánk a király, „de facto” Gertrudis uralkodik. A dráma értelmezése, értékelése közben tehát nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Katona jogász volt, jól ismerte a magyar történelmet és jogtörténetet.

Figyelemre méltó tehát, miként fogta fel drámájában a történetiséget, miként valósította meg a pályázati felhívás ezen követelményét a műben. Történelemszemléletének alakulását nyomon követhetjük átdolgozásaiban és eredeti drámáiban. Az Aubigny dementia, vagyis a vallás miatt való zenebona Franciaországban IV. Henrik alatt (1813), a Ziska-trilógia (1813), a Jeruzsálem pusztulása (1814) történetfilozófiai szempontból lényeges előzményei a Bánk bánnak. Egyre karakterisztikusabban rajzolódik ki bennük Katona József felvilágosult történelemszemlélete, melynek lényeges elemei a harc, a pusztulás elítélése és a béke méltatása. A forradalmak, a rebelliók, az erőszakos megmozdulások úgyis elbuknak, és csak szenvedést okoznak, ártatlan áldozatokat követelve, pusztulást előidézve. (Katonához hasonlóan a nyers hatalmi erőszakkal a szellem, a lélek „fegyvereit” állítja szembe a kortárs Berzsenyi Dániel is A magyarokhoz II. című ódájának záró soraiban: „Nem sokaság, hanem /Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.”) Ez a humanista, felvi