Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 4. szám - A XX. század lenyomatai - Töttős Gábor: "Szállni, de hova? Az egész Föld nagyon kicsi már"

Ebben a munkában nagy segítségére volt Bárány Boldizsár (1791-1860), aki egykor jogásztársa volt a pesti egyetemen, majd középkori témájú színdarabok szerzőjeként és gyakorlott dramaturgként fűzött „közönséges (=általános) megjegyzéseket” a Bánk bánhoz Portójában. A legfontosabb változtatásokról, forrásismeretének gyarapodásáról Katona az 1819-ben írt Jegyzésben is szól. Az első javítás a Melinda név elfogadása volt. Először Adelajdnak nevezte Bánk feleségét. Csery úr Ottóját - mint írja - ekkor még nem ismerte. A Csery-féle Bánk bán, mely közben került Katona József kezébe, az európai kultúra e nagy vándortémájának egyik feldolgozása. (Érdekességképpen említem meg, hogy a téma első feldolgozója a nürnbergi mesterdalnok Hans Sachs volt, művének címe így hangzott: Ein Tragedie, mit zwölf Personen zu spielen, Andreas der ungarisch König mit Bankbano seinem getreuem Statthalter. Nürnberg 1558-59). Csery úr egy nevezett Müller regényét fordította magyarra, és természetesen átdolgozva adta ki az alábbi címen: Ottó vagy a zabolátlan indulatok áldozatja. Jeruzsálemi András király idejéből, Cséry Péter által. Ebben a műben Ottó szeret bele Bánk nejébe, akinek itt neve Melinda. A másik javítás a spanyol származás. (Érdekes és nem minden tanulság nélküli, hogy a spanyol származású Melinda lett irodalmunk egyik legnagyobb magyar nőalakja!) Fontos javítás volt még az Eló'versengés módosítása. Az 1815-ből való kidolgozás - ennek fennmaradt szövege másolat, az ún. maglódi kézirat (a pályázati kiírás 3. pontjában olvasható: „A munka legyen idegen írással leírva”) - tartalmaz egy Eló'versengést, a Mentor és az autor álombéli beszélgetését. Waldapfel József írja erről: „Voltaképpen kettős prológus, betéte az, amelyet a végleges szövegben is olvashatunk.” (Waldapfel: Katona József. Bp., 1942) Waldapfel arra gyanakszik, hogy a Bánk bán sorsát a pályázaton ez az Eló'versengés már megpecsételhette, bár ilyen prológus megírására inspirálhatták még Katonát a drámairodalom nagy művei is (Goethe Faustja, Schiller Wallensteinja), de ilyen megoldásokban bővelkednek Kotzebue drámái is, amelyeket ugyancsak jól ismerhetett Katona, hiszen 1811-ben már az ő fordításában mutattak be Kotzebue-darabokat. A javítás során elhagyta tehát a Mentor és a szerző párbeszédét, és a ma olvasható változatban csak a korábbi betét, a Prológus maradt a mű elején a dráma szerves részeként, amely Ottó és Biberach párbeszédét, ill. Gertrudis és Ottó találkozását tartalmazza. így megszűnt a korábbi Eló'versengés miatti szerkezeti szakadás, nincs újrakezdés, hanem ez a rész mára dráma expozícióját jelenti. Megtudjuk, hogy Ottó szerelmes Melindába, Biberachtól pedig azt, hogy Melinda Bánk hitvese, s ő figyelmeztet Bánk nagyságára, szerelmének erejére. Ottóhoz intézett szavaival zárul a Prológus.