Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 4. szám - A XX. század lenyomatai - Töttős Gábor: "Szállni, de hova? Az egész Föld nagyon kicsi már"

Az idén, 1999 nyarán lesz száznyolcvan éve annak, hogy Katona József szülővárosában, Kecskeméten 1819. július 2-án befejezte a Bánk bán végső változatát, s néhány nap híján négy évvel korábban ugyanitt - a nyári törvényszünet idején - műve első kidolgozását

I. A DRÁMA KELETKEZÉSTÖRTÉNETE

Kolozsvárott 1814 És 1818 között működött az Erdélyi Múzeum című folyóirat Döbrentei Gábor szerkesztésében. Az „Eredetiség és jutalomtéteP címmel közreadott pályázati felhívásra készült el Katona műve. A drámapályázat feltételei voltak, hogy „a tárgynak történelminek kell lenni, egyébiránt a költő szabadon választhat akár a magyar, akár más nemzet történelméből, a határidő 1815 szeptemberének vége, de a pályázóknak szabadságában áll meghosszabbítani a határidőt, ha névtelen levélben tudósítják a Múzeum szerkesztőjét, a pályaműveket a Múzeum Kolozsvárott dolgozó társai fogják megbírálni, a jutalmazott két mű kinyomatik és el fog játszatni a megnyitandó erdélyi színházban...” {Gyulai Pál: Katona és Bánk bánja, 2. kiadás, Bp., 1907, 100. oldat). A kor nevezetesebb költői nem pályáztak, noha Döbrentei valamennyi barátját felszólította. Kölcsey válaszlevelében a következőt írja: „A szomorújáték!? - Hogyan jöhetsz arra a gondolatra velem valami olyat próbálni... íróink közt egyet sem ismerek, ki ezen a pályán szerencsésen mehetne...” {Kölcsey Ferencz minden munkái. Kiadja: Toldy F. Vili. köt.) A. pályázat eredményét végül 1818-ban tette közzé Döbrentei: „A magát nagy gondolatokban festő talentum becsére nézve, a legközelebb járt a jutalomhoz a Pártosság tüze s az Öt szomorújáték írója...” {Erdélyi Múzeum. Pest, 1818. X.füz.). Az előbbit Tokodyjános, Bihar megyei szolgabíró, az utóbbit Bolyai Farkas írta. Katona Bánk bán)z szóba sem jött. Elképzelhető az akkori postai viszonyok ismeretében, hogy a dráma el sem jutott Kolozsvárra, sőt semmi bizonyítékunk sincs arra, hogy eljutott. Érthető tehát, hogy Katona, akinek nem igen voltak összeköttetései az akkori nevezetesebb írókkal és irodalmi körökkel, a Bánk bánhoz 1819-ben írt Jegyzést így kezdi: „Ötödik éve, hogy készítettem e darabot, mikor az Erdélyi Múzeumban a kolosvári leendő játékszíntől felszólítás hirdettetett. Nem volt-e pénz? Vagy - amit szégyen volna hinni - nem találtatott valamire való munka, és így a neszt csak idővel akarták meghalatni? de valójában a híre is elnémult, vagy legalább én nem tudok róla.” Ugyanebben az élőbeszédben, egy-két sorral lejjebb beismeri: „megvallom gyengét írtam”. A visszhangtalanság így a dráma hasznára vált, javításra, átalakításra serkentette Katonát. Nekiállt tehát, hogy átdolgozza a darabot.