Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Gajdó Ágnes: Szentségtörés vagy plasztikai műtét?: Illyés Gyula Bánk bán-átigazolásáról
36 Új Dunatáí 1999. március hús se-hal” öccsöt rajzol elénk. Ezt az Ottót szinte lehetetlen észrevenni. Minthogy az átalakított változat Bánk tragédiáját és összeomlását a Melindához fűződő szerelem szétdúlásában láttatja, a koncepcióban még fontosabb és súlyosabb Ottó alakja. A „királyi néne” által is megvetett ifjú csak Biberach utálatos tanácsai segítségével éri el célját. A Gertrudist körülvevő csoporthoz sorolhatjuk Izidorát is, aki saját torz érzelmeinek bábja. A drámai cselekményben - Katonánál - nincs meghatározó szerepe, az átdolgozott műben viszont hangsúlyosabban jelenik meg. Tőle tudja meg Bánk, hogy Ottó milyen aljas mesterkedéssel csempészett hevítőt Melinda poharába, és altatót a királyné italába. Mikhál és Simon bán, Melinda bátyjai eltérő vérmérsékletű emberek, de azonosan gondolkodnak, és húgukat rajongásig szeretik. A dráma nekik is dráma: újra hontalanok lesznek. Ez azonban csak Katonánál vehető észre. Illyés az V. felvonást annyira átrendezte, hogy Mikhál és Simon jelleme veszít élességéből. Kettejük közös tragédiája - Melinda elvesztése - elsikkad a rövidítés, a cselekmény felgyorsítása miatt. Elhalványul Simon ingadozó jelleme, mert Illyés kihúzta azokat a sorokat, amelyek erre utalnak. A bánra oly jellemző szófordulat - „De hátha mégis úgy lehetne?” - a legfájdalmasabb veszteség. A harmadik felvonás legszembetűnőbb változása az Izidora - Bánk és a Tiborc-Bánk jelenet felcserélése. Nem a legjobb elgondolás, hiszen így nem Tiborc ad okot, erőteljes lökést Bánk tettének létjogosultságához, hanem Izidora. így a sértett férj indulata marad meg emlékezetünkben, nem pedig a honpolgári fölháborodás. Ez ellentéte a célnak, mely szerint a nemzeti tragédia legyen reflektorfényben. Itt bukkanhatunk rá az első felvonásból ideollózott bánki magánbeszédre, amelyben a puszta lélekről beszél. A dráma legtöbbet vitatott pontja a királyi helytartó, Pontio di Cruce Illíriából érkezett levele. A „temlomvitézek nagymestere” lázadásról tudósítja a királynét. Katona a levelet az V. felvonásban olvastatja föl Solom mesterrel, Illyés a IV. szakasz elejére teszi azért, hogy értsük Gertrudis „Csak szúnyogok - csak szőnyeget nekik” kijelentését. Nem egészen világos, hogy Illyés ezt a mondatot miért fogalmazta át így: „Csak szúnyogok - csak szőtt hálót nekik”. Illyés a levél előbbre hozásával Hevesit követi, de ez a megoldás nem aratott osztatlan sikert. Bécsy Tamás véleménye szerint a levél sokkal nagyobb szerepet játszik az V. felvonásban, mert így a király színpadi akcióban értesül a pártütésről, így Endre is meggyőződhet hitvese bűnösségéről. Ha a levelet a király előtt olvassák fel, ő is megfogalmazza azt, amit a bán és a békédének vallanak: „Úgy van [...] O hibás; hiszen/Másként nem ölte volna meg magyar.” Ha a levelet Illyés átigazí-
