Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 4. szám - Michel Foucault: A szexualitás története (részlet)

Úl PuNATÁÍ • 1999 DECEMBER

55

megkérdőjelezi a férfit a nőtől megkülönböztető, a férfi és a nő egyesülését szabályozó törvényeket.

A 19. és 20. századi diszkurzív robbanás kétféleképpen módosította a törvényes házasság köré kiépített rendszert. Először is egyfajta centrifugális mozgást idézett elő a heteroszexuális monogámiához képest. A szexuális formák és élvezetek mezőjét, persze, továbbra is a heteroszexuális monogámia, annak belső törvénye jelöli ki. Mindamellett egyre kevesebbet beszélnek róla, és egyre nagyobb mértéktartással. Már nem vadásznak legrejtettebb titkaira; már nem várják el tőle, hogy nap nap után szavakba foglalja magát. A törvényes házaspár, ha szabályszerű a szexualitása, megérdemli a tapintatot. A törvényes házaspár normaként kezd „működni”, meglehet, szigorúbban, de halkabban is. Előtérbe kerül viszont a gyermekek, a bolondok, a bűnözők szexualitása; azoknak az élvezete, akik nem a másik nemben lelik örömüket; előtérbe kerülnek a fantáziák, a rögeszmék, az apró mániák és a nagy dühök. Ezek a jelenségek korábban úgyszólván észrevétlenek maradtak, most azonban előlépnek, megszólalnak, töredelmesen vallanak magukról. Elítélni, persze, ugyanúgy elítélik őket, mint azelőtt. Ám ettől fogva meg is hallgatják őket; és ha úgy fordulnak a dolgok, hogy újra vallatóra kell fogniuk a szabályos szexualitást, ezt - valamiféle apálymozgást követve - immár a szexualitás periférikus formáiból kiindulva teszik.

Ezen az úton bontakozik ki a szexualitás terepén a „természetellenesség” sajátos dimenziója. És ezeknek a dimenzióknak mind nagyobb az autonómiájuk, legalábbis a többi (mind ritkábban megbélyegzett) formához, például a házasságtöréshez vagy a nőrabláshoz képest: lassan másként ítélik meg azt a bűnöst, aki közeli rokonát vette feleségül, másként azt, aki szodómiát követett el vagy elcsábított egy apácát, másként a szadistát, a házasságtörőt és másként a hullagyalázót. Mind jobban differenciálódik a hatodik parancsolat területe. De a civil világban is szétesik a „kicsapongás” homályos kategóriája, amely - több mint egy évszázadon át - a börtönbüntetés egyik leggyakoribb oka. E kategória romjain alakulnak ki, egyrészt a házasság és a család intézményét szabályozó törvény (vagy morál) megszegésének kategóriái, másrészt a természetes működés szabályai ellen elkövetett kihágások (amelyek mellesleg büntethető bűncselekménynek számítanak). Alighanem ez is oka annak, hogy három hosszú évszázad sem tudta megfakítani Don Juan hírnevét. A házastársi kapcsolat szabályait felrúgó figura - a nőrabló, szüzek elcsábítója, családok szégyene, férjek és apák réme - lassan más személyiséggé alakul: olyan személyiséggé, akin szinte akarata ellenére hatalmasodik el a szexualitás sötét tébolya. A gátlástalan libertinus köpönyegéből, íme, előbújik a perverz.