Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 4. szám - Michel Foucault: A szexualitás története (részlet)
Michf.t, Foucault • A szexualitás története (részlet! 5Á Szántszándékkal fordul szembe a törvénnyel, ám eközben magával sodorja a tévútra került természet, messze sodorja minden természetestől; és abban a pillanatban éri a halál, amikor a sértés és a bosszú természetfeletti visszatérése keresztezi a természetellenességbe való menekülés útját. Nyugat-Európa két nagy szabályrendszert dolgozott ki a szexualitás kordában tartására - a házastársi törvényt és a vágyak rendjét -, ám Don Juan, aki e két szabályrendszer határmezsgyéjén bukkan fel, mindkettőt megdönti. Azt a kérdést, hogy végső soron homoszexuális volt-e, nárcisztikus vagy impotens, hagyjuk a pszichoanalitikusokra. A házasság természetes törvényei és a szexualitás immanens szabályai - bár nem minden lassúság és kétértelműség nélkül - két különböző szintre tagolódnak. Lassan kirajzolódik a perverzió világa, és élesen elhatárolódik a törvények és erkölcsi normák megszegésétől, de nem egyszerűen ezek másfajta változata. Egész kis sereg verődik össze, amely a nyilvánvaló rokonság ellenére is erősen különbözik a libertinusoktól. Ezek az emberek a 18. századvégétől egészen máig a társadalom hézagaiban próbálnak elrejtőzni, mivel állandóan üldözik (bár nem mindig a törvény nevében) és gyakran elzárják őket (bár nem mindig börtönbe); lehetséges, hogy betegek, az viszont biztos, hogy mindig veszedelmes, botrányos áldozatok, annak a különös bűnnek a martalékai, amelyet olykor bűnös szenvedélynek, olykor bűncselekménynek neveznek. Koravén gyermekek, koraérett kislányok, kétes vonzalmú diákok, inasok és nevelőtanárok, kegyetlen vagy mániákus férjek, magányos gyűjtögetők, különös szenvedélyeknek hódoló sétálók - ők állnak a fegyelmi bizottságok előtt, ők népesítik be a javítóintézeteket, a fegyenctelepeket, a bírósági tárgyalótermeket és tébolydákat; ők viszik a gyalázatukat orvoshoz, a betegségüket a bíró elé. íme, a perverzek népes családja, amely a bűnözéssel éppúgy rokonságot tart, mint a tébollyal. Több címkét is ragasztottak rá az évszázadok során, nevezték „morális tébolynak”, „genitális neurózisnak”, „nemzési aberrációnak”, „degenerálódásnak” vagy „lelki egyensúlyzavarnak”. Vajon mit jelent e marginális szexualitás-formák megjelenése? Annak jele volna napvilágra kerülésük, hogy fellazult a szabály? Vagy éppen azért fordítanak annyi figyelmet minderre, mert szigorodik a rendszer, és szigorúan ellenőrzés alá akarja vonni a marginális szexualitást? Ha az elnyomás fogalomkészletén át nézzük, korántsem egyértelmű a dolog. Tény, hogy sok mindent nagyobb toleranciával ítélnek meg - elég arra gondolnunk, milyen sokat enyhült a törvények szigora a szexuális bűncselekményekkel kapcsolatban a 19. században; és az igazságszolgáltatás is egyre gyakrabban adta át helyét az orvostudománynak. De ugyanez a szigor furfangja, ha azokra a felügyeleti fórumokra és ellenőrzési mechanizmu
