Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám - Gajdó Ágnes: Szentségtörés vagy plasztikai műtét?: Illyés Gyula Bánk bán-átigazolásáról

folyna, donognak, csapra ütik véreket, bódorogni, dörömböz, poronty. Talán az író - ezzel is jelzett - egyediségét, különállását, alkotói öntudatát nem nézték jó szemmel. Talán azért idegenkedtek a műtől, mert Katona nem vállalt közösséget kora nyelvileg uralkodó áramlataival. A kényesebb neológ csoport már e „bárdolatlan külső” miatt is kicsinyelhette. Gyulai Pál szerint „Katona egész nyelvtudományát a népből vette. Úgy írt, amint beszélt.” Ez adta meg a dráma jól ismert, jellegzetes, ódon zamatát. Szerb Antal elfogulatlanul dicsérte: „Katona hősei nem szívesen beszélnek, darabosan jön ki belőlük a mondat, és gyakran a fele benntörik, mint a darázs fullánkja. De néha, feszült pillanatokban megoldódik a szavuk, és csodálatos képekkel fejezik ki emésztő fájdalmukat. [...] Ez a nyelv az, amely az első intonációtól az utolsó szóig magával ragad, és kiváltja azt a megrázkódtatást, a katarzist, ami a klasszikus hagyományok óta a tragédia célja.”

Az Új írás 1976. áprilisi számában megjelent az átigazított Bánk bán, amelyhez Juhász Ferenc írt előszót: „Csak annyi történt, hogy az élő halandó halhatatlan kihúzta a halott halandó halhatatlan csontvázát a gyökeres homok-sírból. S írószékébe ültetvén asztalához, a csontváz fölött mögéje hajolt, megfogva a csontkezet (a szellemkezet?) a Jelenkor szívütéséhez igazította a papirosba-halhatatlanult Múlt-Idő szívütését. S így együtt-dolgozva (a csontváz-halhatatlanság, s az égő, gyötrődő tudat) átigazították: ők ketten a Bánk bánt: Katona József és Illyés Gyula!”

A mélyebb tanulmányozás napvilágra hozta Illyés változtatásait. Már az Előversengésben kisebb-nagyobb javítások tűnnek a két művet párhuzamosan olvasók szemébe. 1. A dőlt betűvel szedett szavak, kiemelések szinte kivétel nélkül eltűntek. 2. Ottó szövegéből Illyés kihúzott egy túlzottan patetikusnak tűnő részt.

3. Régies hangzású kifejezéseket változtatott meg. 4. Biberach szövegének kiegészítésével Melinda jelleméről hallunk. A lézengő ritter Ottónak beszélve így jellemzi Bánk hitvesét: „Tán elszomorította / hajdani sorsa. Mert hogy idegen vagy / s ő is idegenből szakadt ide. / Nem téged siratott ő: hajdani / spanyol hazáját...” 5. A furcsa, néhol magyartalannak tűnő szórend következetlen megváltoztatása. Például: „Könnyezni vagy pedig / nevetni; az mindegy az asszonyoknál” - írta Katona. Illyésnél: „Könnyezni pedig vagy / nevetni; az mindegy az asszonyoknál.”

Az első felvonásban is számos probléma merült fel: Mikhál és Simon bán romantikus túlzásokkal teli párbeszéde, a csodálatos szülés, de még inkább Bánk hazaérkezése, a rejtekajtó, az a pillanat, amikor Bánk meglátja a Melinda kezét csókoló Ottót. Az átigazítás elhagyta a bojótiakról szóló párbeszédet, de Simon bán kétkedő, megalkuvásra hajló jellemének legfőbb ismertetőjelét is („De hátha mégis úgy lehetne?”). Itt felmerül a kérdés: vajon csupán egy-egy frázis hiányáról van

____________Gatdó Ágnes • Szentségtörés vagy plasztikai műtét?_________33