Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám - Gajdó Ágnes: Szentségtörés vagy plasztikai műtét?: Illyés Gyula Bánk bán-átigazolásáról

dott, és ízlésük elfogadott, akár a szerző is megváltoztassa.” 1952-ben naplójában ezt jegyzi föl: „Senkinek sem jutna eszébe, hogy egy klasszikus festményen csak egy ecsetvonást is változtasson. Szentségtörés lenne. Valaha éppily babonás tisztelettel voltam minden kézvonás iránt, amit író hagyott ránk. Csak a nálam fiatalabbakat javítottam volna. Elménk tompulásával nő bennünk az ítélkező biztonság.”

1976-ban Illyés „tompult elmével”, „ítélkező biztonsággal” ragadott tollat, és követett el szentségtörést. Vagy csak kisebb plasztikai műtétet hajtott végre? Tudjuk, hogy a költő saját műveit is előszeretettel javítgatta, és nem tartotta kegyeletsértésnek a klasszikus elődök alkotásainak tökéletesítését és „átigazítását” sem. Péter László a költő textológiai nézeteiről szóló tanulmányában rámutat arra, hogy „szemben a változtatásokat a mű meghamisításának tartó Babits Mihállyal vagy Kassák Lajossal Illyés Szabó Lőrinc és Füst Milán gyakorlatához állott közel: az ő örök elégedetlenségük munkált benne is”.

Ez az örök elégedetlenség hajthatta - az előbb elmondottak mellett - akkor is, amikor rászánta magát a Bánk bán átdolgozására. Illyés nem tekintette tabunak Katona drámáját. Sziládi János szavaival „a segíteni akaró dramaturg, a szuverén rendező és a mai drámaíró hármas összetettségében” végezte munkáját. Nem csekély mértékben „nyúlt bele” az eredeti darabba: az ötödik felvonást például teljes egészében átírta. Szövegtörléseinek, szöveg-felcseréléseinek jelentős része dramaturgiai jellegű. A homályos helyzetek értelmezésére vagy a régies nyelv fölfrissítése céljából szép számmal kerültek új sorok, szakaszok is a műbe.

Hogy teljesen világos legyen előttünk, miben lett más Illyés Gyula Bánk bánja, meg kell vizsgálnunk az eredetit. Katona József műve azt mutatja be, hogyan lesz a trón meggyőződéses hívéből a körülmények leküzdhetetlen hatalma alatt a királyné gyilkosa, hogyan kényszerül arra, hogy a rend védelme érdekében felforgassa a rendet. Bánk tragédiája a becsületért, a hazáért és Melindáért folytatott küzdelemben keresendő. Számára olyan fontos a Haza és a Becsület, hogy ezekért még ölni is képes.

Bánk jellemét a kritikusok elítélik gyengesége, bizonytalansága, tétovasága miatt. Melindával szemben elkerülhető hibákat ejtett. Mint férjből hiányzik belőle az érzelmi kiegyensúlyozottság, mint államférfiban nincs meg benne a higgadt megfontolás. De elvárható-e mindez egy indulatos alaptermészetű embertől? Akinek tartása csak óriási önfegyelem eredménye, aki önmagával is viaskodik, akinek indulatai érzékenységéből fakadnak.

Az érthetetlen jellemábrázoláson kívül sokan nehézkesnek érezték a kecskeméti beszéd ízét, az olyan tájnyelvi szavakat, mint például: fölöstök, orra vére

32____________________Úr Dunatái 1999. március________________________