Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 4. szám - José Ortega Y Gasset: A tömegek lázadása (részlet)
Úr PUNATÁT ■ 1999 DECEMBER 35 Jósé Ortega y Gasset A TÖMEGEK LÁZADÁSA (részlet) Ki uralkodik a világban? Mint már többször is említettem, az európai civilizáció automatikusan hozta létre a tömegek lázadását. Ennek a lázadásnak nagyon is előnyös az egyik oldala; mint fentebb kifejtettük: a tömegek lázadása valójában egybeesik az emberi élet korunkban tapasztalt pompás gyarapodásával. Ám a jelenség másik oldala rémisztő; onnan nézve a tömegek lázadása az emberiség alapvető erkölcsi hanyatlásával esik egybe. Ez utóbbit vegyük most szemügyre néhány új szempont alapján. Minden új történelmi korszak lényege vagy jellege belső változásokból ered - az ember és szellemének módosulásából - vagy pedig külső, tehát formai és szinte mechanikus változásokból. Ez utóbbiak közül - szinte egészen biztosan - a hatalom eltolódása a legfontosabb tényező. Azzal pedig együtt jár a szellem eltolódása. így ha egy korszakot értő szemmel akarunk megvizsgálni, az egyik legelső kérdés, amit fel kell tennünk az, hogy „Ki uralkodik a világban az adott korszakban?” Megeshet, hogy egy adott korszakban apró csoportokra tagolódik az emberiség, s azok egymástól elszigetelt, független, belső világokat alkotnak. Miltiadész korában a mediterrán világ nem tudott a Távol-Kelet létezéséről. Ilyen esetben az egymás mellett élő csoportok mindegyikének fel kell tennünk a „Ki uralkodik a világban?” kérdését. Ám a XVI. századtól kezdődően az emberiség roppant mértékben integrálódik, s a folyamat mára be is fejeződött. Az emberiségnek nincsenek többé független csoportjai - nincsenek többé emberszigetek. így hát a XVI. századtól érvényes az az állítás, hogy aki uralkodik a világban, az teljhatalommal rendelkezik az egész világ fölött. Ezt a szerepet töltötte be három évszázadon át az európai népek egységes közössége. Európa uralkodott, s hatalmi egysége alatt a világ egységes, vagy legalábbis fokozatosan egységesülő stílusban élt. Ezt az életstílust - szürke, jellegtelen kifejezéssel - „modern kornak” szokás nevezni, ami mögött valójában az európai hegemónia korszaka rejlik. „Uralom” alatt most nem elsősorban anyagi, fizikailag kényszerítő erejű hatalomgyakorlást értünk. Merthogy igyekszünk elkerülni itt a badarságokat; legalábbis a vaskosabb, szembeötlőbb fajtáit. No tehát: az „uralomnak” nevezett - megszokott és állandósult - emberek közötti viszony sosem erőn alapszik, épp ellenkezőleg: azért rendelkezik egy ember vagy embercsoport az „erőszaknak” ne
