Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 4. szám - José Ortega Y Gasset: A tömegek lázadása (részlet)
36 Tosé Ortega y Gasset • A tömegek lázadása (részlet) vezett társadalmi intézménnyel vagy gépezettel, mert uralmon van. Alaposabb vizsgálat után azok a példák bizonyítják legékesebben e tétel igazságát, amelyekben első látásra erőszakon nyugszik az uralom. Napóleon megtámadta Spanyolországot, egy ideig sikerült is fenntartani az agressziót, de tulajdonképpen uralkodni egyetlen napot sem uralkodott Spanyolországban. Pedig volt ereje, pontosabban csak ereje volt. Tanácsos hát megkülönböztetnünk az agresszió tényét vagy folyamatát az uralmi pozíciótól. Az uralom a hatalom szabályos gyakorlása. Az uralom mindig a közvéleményre támaszkodik; mindig, ma éppúgy, mint tízezer évvel ezelőtt, az angoloknál és a botokudoknál egyaránt. A földkerekségen még soha senki sem uralkodott úgy, hogy lényegében ne a közvéleményre alapozta volna az uralmát. Vagy van talán, aki azt hiszi, hogy 1789-ben egy Danton nevű ügyvéd vagy éppen a XIII. században Aquinói Szent Tamás találta fel a független közvéleményt? A függetlenségnek erre a fogalmára itt is, ott is, most is és máskor is rájöttek; de az emberiséggel egyidős és nagyon is örök az a tény, hogy minden társadalomban a közvélemény alapvető ereje hozza létre az uralkodás jelenségét. Úgy, mint a newtoni fizikában, ahol is a nehézségi erő teremti meg a mozgást. A politika történetében pedig a közvélemény hat általános nehézségi erőként. Nélküle még a történettudomány is elképzelhetetlen volna. Ezért jegyzi meg Hume oly szellemesen, hogy a történelem tárgya nem más, mint annak bizonyítása, hogy a közvélemény szuverenitása távolról sem valamiféle utópisztikus vágy, hanem olyan jelenség, amelynek mindig és mindenkor nagy súlya volt az emberi társadalomban. Még ha valaki janicsárokkal igyekszik is kormányozni, az is függ a janicsárok véleményétől, és attól, hogy mit gondol a társadalom többi tagja róluk. Az az igazság, hogy janicsárokkal nem lehet uralkodni. Talleyrand is így nyilatkozott Napóleonnak: „A szuronyokkal, uram, mindent meg lehet tenni, de rájuk ülni nem lehet.” Az uralkodás nem a hatalom megszerzésével, hanem nyugodt gyakorlásával egyenlő. Röviden: az uralkodáshoz le kell ülni. Trónusra, sella curulisxz., bársonyszékbe, miniszteri székbe, szentszékre. Szemben a naiv, sajtóbeli elképzeléssel az uralkodáshoz nem ököl, hanem fenék kell. Az állam végeredményben a közvélemény állapotától függ; egyfajta egyensúlyi, nyugalmi helyzet. Az ugyan előfordulhat, hogy olykor nincs közvélemény. Ha eltérő nézetű csoportokra bomlik egy társadalom, s ezért a vélemények kölcsönösen kioltják egymást, akkor nincs, ami létrehozza az uralmat. S minthogy nemcsak a természet irtózik az űrtől, a közvélemény hiányzó erejéből támadt űrt is betölti a nyers erőszak. Az erőszak tehát legfeljebb a közvélemény pótlékaként hódíthat tért.
