Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 4. szám - Martin Heidegger: Mi a metafizika? (részlet)
32 Martin Heidegger • Mi a metafizika? (részlet) tünk rája, ha kifejezetten tulajdonunkba vesszük ezt a tudományban testet öltött emberi valóságot, akkor szükségképpen ezt kell mondanunk: Amihez a világhoz való viszony viszonyul, az maga a létező- és semmi más. Amitől minden magatartás irányító vezetést nyer, az maga a létező - és semmi több. Amivel, a betörés során, a kutató és szembeállító elemzés történik, az maga a létező - és azontúl semmi. De, és ez figyelemreméltó, éppen amikor a kutató ember bizonyosságot szerez arról, amifeltétlenül az övé, éppen akkor beszél egy másikról. Amibe a kutatásnak be kell hatolnia, az egyszerűen, egyedül és kizárólag az, „ami van”, és amellett, azonkívül, azontúl: semmi. És hogy állunk ezzel a semmivel? Véletlen, hogy szinte magától értetődően ezt a szót használjuk? Szólásmód volna csak - és semmi más? De miért kell törődnünk ezzel a semmivel? Éppen a tudomány veti el a Semmit, azt állítva, hogy az tiszta negatívum. Mégis, mikor a Semmit így elvetjük, ezzel az elvetéssel egyszersmind nem állítjuk-e? De beszélhetünk-e állításról, mikor semmit sem állítunk? És nem bukunk-e mindezzel egyenesen egy puszta szócsata örvényébe? Nem éppen most kell-e a tudománynak visszaszereznie komolyságát és hidegvérét, hogy kizárólag csak azzal foglalkozzék, „ami van”? Mi más lehetne a Semmi a tudomány számára, mint borzalom és kiméra? Ha a tudománynak igaza van, egy pont szilárdan megáll: s ez az, hogy a semmiről semmiféle tudást nem ígér. És végeredményben ez a Semmi szigorúan tudományos fogalma. Csak annyiban ismerjük, amennyiben semmit sem akarunk tudni róla, semmit sem erről a semmiről. A tudomány nem akar tudni semmit a Semmiről. De éppen ilyen bizonyos ez is: éppen ott, ahol a maga sajátos lényegét óhajtja kifejezni, hívja segítségül a Semmit. Éppen arra támaszt igényt, amit visszavet. Leleplezi, hogy lényeges valóságában valami nem cseng össze. Vajon mi az? Tényleges létezésünkön - mint egy a tudományos kutatás meghatározta létezésen - elmélkedve, egy heves összeütközés kellős közepébe pottyantunk. Ebből az összeütközésből már kifejlődött egy kérdés: csak a kellő szavakkal kell még kifejezni : MI A SEMMI? Ha igaz, hogy a létre, mint létre vonatkozó kérdésfeltevés a metafizika átfogó problémája, akkor a Semmit illető kérdés olyan természetűnek bizonyul, hogy a metafizika összességét írja körül. Ugyanakkora Semmi kérdése át is szeli a metafizika egész körét, amennyiben szembeállít bennünket a tagadás eredetének problé-
