Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 4. szám - Martin Heidegger: Mi a metafizika? (részlet)
Út PuNATÁr ■ 1999 december 33 májával, szóval alapjában arra kényszerít, hogy eldöntsük a logika metafizikán belüli törvényes szuverenitásának kérdését. így aztán az ex nihilo nihilfiit (semmiből nem lesz semmi) régi tétele új értelmet kap, oly értelmet, mely magának a létnek problémáját érinti, és a régi tételt most így kell fogalmazni: ex nihilo omne ens qua ens fit (a semmiből lesz minden lévő, mint lévő.) Egyedül emberi valóságának semmiségében érkezik el a létező összességében önmagához, feltétlenül sajátos lehetősége, tehát egy véges módozat szerint. Ámde hogyha a Semmi metafizikai kérdés, hogyan foglalja magában kérdező emberi valóságunkat is? Emberi valóságunkat úgy jellemeztük, hogy azt lényegileg a tudományos megismerés határozza meg. Ha így meghatározott emberi valóságunk a Semmire vonatkozó kérdésfeltevésünkben benne foglaltatik, ez azért van, mert ilyen kérdésnek kényszerítő szükségességgel oda kell torkollnia, hogy az emberi valóság kérdés tárgya lesz. Az emberi valóság, amely a tudományt megvalósítja, egyszerűségét és éles szabatosságát annak a ténynek köszöni, hogy magára a létezőre és egyedül csak arra vonatkozik. A tudomány fölényes mozdulattal szívesen elhárítaná magától a Semmit. De most, a Semmire vonatkozó vizsgálódásunk után nyilvánvalóvá lett, hogy ez az emberi valóság, mely a tudományt megvalósítja, csak akkor lehetséges, ha mostantól fogva a Semmi belsejébe kapaszkodik. Csak akkor érti meg magát mivoltában, ha nem veti vissza a Semmit. A hidegvér és a fölény, amiket a tudománynak tulajdonítanak. csak tréfa, ha a tudomány nem veszi komolyan a Semmit. És a tudomány egyedül csak azért tudja magát a létezőt kutatás tárgyává tenni, mert a Semmi láthatóvá vált. És csak amaz egyetlen feltétet alatt, hogy a metafizikából vezeti le létezését, hegy belőle ex-isztál, szentelheti magát a tudomány szakadatlanul lényeges feladatának, mely nem ismeretek gyűjtésében és osztályozásában, hanem abban áll, hogy mindig megújuló leleplezéssel feltárja a természet és a történelem igazságának teljes térségét. Egyedül azért, mert az emberi valóság mélyén megismertük a Semmit, támadhat csak ránk a létező teljes idegensége. Egyedül álékor, ha ennek az idegenségnek érzése nyomasztja, ébred csak fel a létező és vonja magára a csodálkozást. És egyedül a csodálkozásnak-tehát a Semmi megnyilvánulásának-okából jelentkezik csak a „miért?”. És egyedül azért, mert a miért mint miért lehetséges, kérdezhetjük csak meghatározott módon az okokat és alapíthatunk bármit is okokra. Egyedül azért, mert kérdezni és okokra alapítani tudunk, van csak a kutató sorsa a mi létezésünkre bízva.
