Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 4. szám - Sigmund Freud: Rossz közérzet a kultúrában (részlet)

28 Sigmund Freud • Rossz közérzet a kultúrában (részlet) tos és kíméletes lenne, egyébként is, e nélkül az előírás nélkül is kész volnék ha­sonló módon viszonozni. Nos, ha ez a nagyszerű parancsolat úgy hangoznék: sze­resd felebarátodat, ahogy a felebarátod téged szeret, akkor nem tiltakoznék. Van egy második parancsolat is, ami számomra még felfoghatatlanabb, és még heve­sebb ellenállást vált ki belőlem. Éspedig: „Szeresd ellenségeidet!” Ha jól megfon­tolom, nincs igazam, hogy ezt mint egy még hatásosabb elvárást utasítsam vissza. Alapjában véve ugyanaz. Most azt vélem, hogy méltóságteljes hangon a következő intelmet hallom: éppen azért, mert a felebarát nem szeretetre méltó, és inkább az ellenséged, azért kell hogy szeresd, mint önmagadat. Úgy fogom fel ezután, hogy ez azonos eset, mint a „Credo, quia absurdum”. (Hiszem, mert képtelenség.) Mármost nagyon valószínű, hogy a felebarát, ha felszólítják, hogy engem úgy szeressen, mint saját magát, ugyanúgy fog válaszolni, mint én, és engem is azonos indokokkal utasít majd el. Remélem, hogy nem ugyanazzal a tárgyilagos igaz­sággal, de ugyanazt gondolja majd ő is. Mindamellett az emberek viselkedésében adódnak különbségek, amelyeket az etika - feltételhez kötöttségük félretételével - mint „jót” és „rosszat” klasszifikál. Amíg ezeket a tagadhatatlan különbségeket nem helyezik hatályon kívül, a magas etikai követelmények megtartása a kulturá­lis igények károsodásával jár, azzal, hogy egyenesen jutalmat tűznek ki a gonos­zságért. Nem lehet itt elfelejtenünk, hogy egy eseményre ne emlékezzünk, amely a francia nemzetgyűlésben fordult elő, midőn a halálbüntetésről tárgyaltak; egy szónok szenvedélyesen síkraszállt eltörléséért, és viharos tetszést aratott, míg egy hang a teremből közbe nem kiáltott: „Que messieurs les assassins commencent!” (Kezdjék a gyilkos urak!) Mind e mögött az a szívesen letagadott valóságrészlet áll, hogy az ember nem gyengéd, szeretetre méltó lény, aki csak akkor szánja rá magát arra, hogy vé­dekezzék, ha megtámadják, hanem ösztönös adottságaihoz az agresszív hajlam óriási részvételét is számításba veheti. Ennélfogva a felebarát számára nemcsak le­hetséges segítőtárs és szexuális tárgy, hanem kísértés is, hogy agresszióját kielégít­se rajta, hogy munkaerejét kárpótlás nélkül kihasználja, hogy beleegyezése nélkül szexuálisan igénybe vegye, hogy vagyona birtokába lépjen, hogy megalázza, fáj­dalmat okozzon neki, kínozza és megölje. Homo homini lupus. (Az ember az em­bernek farkasa.) Ki rendelkezik azzal a bátorsággal, hogy az élet és a történelem minden tapasztalata után ezt a megállapítást kétségbe vonja? Ez a kegyetlen ag­resszió rendszerint provokációra vár, vagy egy másik szándék szolgálatába áll, melynek célja szelídebb eszközökkel is elérhető lett volna. Kedvező körülmények

Next

/
Thumbnails
Contents