Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 4. szám - Voigt Vilmos: Vannak-e "leg"-ek a XX. századról?
Voigt Vilmos • Vannak-e „leg”-ek a XX. századról? 17 A másik terület (a tágan értelmezett informatika) sem szerepel bizonyítványaim között. Az én igazolványba írott szakmám a folklór kutatása. Viszont hiába is tagadnám, a társadalmi kommunikáció kérdéseivel évtizedek óta foglalkoztam. E téren századunkban a fejlődés nyilvánvaló, köztudott is. Ha egyetlen mondatban foglaljuk össze az emberi kommunikáció történetét, azt mondhatjuk, korábban két „forradalom” volt: az írás, majd a könyvnyomtatás jellegű sokszorosítás felfedezése. Az utóbbi két évszázadban azonban egymást követték az ilyen találmányok, felfedezések, vívmányok. A távíró, a telefon, a fénykép, a film, a rádió, a televízió, a videó, legújabban az ezerféle célra felhasználható számítógép. Mindennapi életünk elképzelhetetlen nélkülük. És noha szidjuk a bornírt televízió-műsorokat, meg azt is tudjuk, hogy az internet a szervkereskedelem és a pornográfia ma egyik leghatékonyabb árusítója - azt azonban józan ember nem tagadhatja, hogy az információs forradalom hasznos is, jóra is használható. Ha a CNN rögtön közvetít mindenféle szerencsétlenséget és kegyedenségeket, arról, hogy ezek bekövetkeztek, nem a tömegkommunikáció és ennek technikai felszereltsége tehet. Nem a számítógép feltalálója felelős azért, hogy szélhámosok garázdálkodnak „sztrádán”. Végül is a telefontól a távvezérelt mosógépig mindent mi és jóra is használhatunk. Persze, tudom, jobb és személyesebb volt a családi beszélgetés, mint végeláthatatlan brazil szappanoperák bámulása. Am a bécsi újévi koncertet én is csak így, a magyar televízióban szoktam nézni márcsak anyagi okokból is. Noha nem rajonghatok a XX. századért, azért szóltam most, írásom végén a kommunikációs-informatikai forradalomról, hogy ne csak rosszat említsek. Talán ez volt századunk legfontosabb, életjobbító vívmánya. Noha nem csak jóra használjuk, ám ennek végtére nincs is akadálya. Nem poénkedésből idézem az ismert viccet: milyen év a mostani? Átmeneti. Roszszabb, mint a tavalyi, de jobb, mint a következő. Csábító és józan dolog lenne ugyanezt mondani az évszázadokról is. Mégis, hadd reméljem azt, a XXI. jobb lesz, mint a XX. volt! Sőt, száz év múlva megnevezhetünk egy meghatározóbb egyéniséget is. Biztosan így, többes számban, hiszen nem egyetlen ember, sokkal inkább sokak életműve hozhatja csak magával, hogy nevüket büszkén ide írhassuk. Akik a XX. századot leginkább meghatározták, azok nevét nem írom ide. Tengernyi szenvedést okoztak. Csoda, hogy mégis élünk: kedves olvasóm, te is. És magam is. Hazudnék, ha azt mondanám, úgy látszik, megszabadultunk e szerzettől. Sajnos, nem. Ha pesszimista vagyok a jövőt illetően - miattuk. Olyan jó lenne abban hinni, hogy 1999/2000 szilveszterén nem a számítógépek mennek tönkre, hanem az a szörnyűség tűnik el, amit ránk zúdítottak: nagyszüleinkre, szüléinkre, ránk is. Gyermekeink és az ő gyermekeik éljenek árnyuk nélkül!
