Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 4. szám - Voigt Vilmos: Vannak-e "leg"-ek a XX. századról?
Voigt Vilmos • Vannak-e „leg”-ek a XX. századról? 15 megmérgeztetni magát, nem ment el a Borgiák udvarába. Ám most az esztergomi Közértben rejtheti a paradicsompüré a készakarattal oda rejtett halált. Ha elszabadul egy öklömnyi valami egy atomerőműben - minden látványos tagadás ellenére is - sok-sok generáció élete károsodhat. Hogyan? Ma még nem is sejthetjük. Ha a világ elpusztulásának vízióját próbáljuk meg elképzelni (úgy-e, milyen borzalmas vállalkozás?) - nem is egy őrült diktátor atomháborúját, hanem a konzerveket és a dezodorok helyébe lépő új ózonpusztítókat kellene riasztó képként felrajzolnunk. És nem hiszek a kukactól hemzsegő garantáltan „bio-almában” sem. A népesség sterilizálással történő szabályozásában sem. Nemcsak a cigaretta kátránya veszélyezteti egészségünket. A Formula-1 pályái körüli füstfellegek, a millió lóerő benzinbűze voltaképpen technikai fejlesztés, biztosan hozzájárul ahhoz, hogy autóink ajtaja ezentúl vészhelyzetben magától is kinyíljon. Ám nem túl nagy az ár? Nem egészségünk megy rá az egészségvédelmünk korszerűsítésére? Az az egyre inkább megvalósíthatatlan paradoxon jut az ember eszébe, hogy a legjobb kórházfejlesztés az lenne, ha becsuknánk a kórházakat, mert nincs többé szükség rájuk. Nem lenne-e jobb, ha soha senkinek nem kellene orvoshoz járni? Ebbe az irányba fejlődött a XX. század? Felesleges nekem is megadni a választ: nem. Mint gyakorló fogorvoshoz járó, igen közelről érzékelem (bár mostanában már nem kiáltozok, hiszen a gyors fordulatszámú fúrógép óta egyre inkább csak attól félek az egyre inkább Madame Pompadour számára tervezett, hátradönthető, inkább ágyra, mint székre emlékeztető valamiben: hányszor kell még jönni és hány órát kell még várni?) mára nem kevesebb, hanem egyre több kezelésre van szükség. Hogy itt nem csupán az új meg új fogkrémek, a púpozott és hajlított fogkefék hadrendbe állítása adhatja a megoldást, meg a Paradicsom óta kétértékűnek tekintett almaevés - mindannyian tudjuk. Nálunkpéldául a csodálatos fogorvos (tusakodom, nem ő-e, legalábbis családom számára, a körkérdésben keresett „legmeghatározóbb egyéniség” legalább most, a század végén?) egyre többször beteg, így rendelése elmarad, legközelebb még többen várjuk majd. Nem arra kellene gondolni (nem a jövő, hanem) a MA tervezésében, hogy orvosaink egészségét biztosítsuk először is ahhoz, hogy a mi egészségünk is biztosítva legyen? Magam inkább adnék akár 100 forintot is erre a célra, mint mondjuk egy svájci gyógyszergyár fejlesztésére, aki új, még drágább gyógyszert dob majd piacra a lábgomba ellen. Ugyanolyan hatékonysággal, mint eddig. (0) Ezt a magán-mekegést (Meckerei) sajnos, egyre kevésbé tartom korunk hatékony módszerének, noha „legjellemzőbb sajátosságának” bizton nevezhetem. Noha mostanában a demokrácia rohamléptekkel (vigyázat: ez is katonai termi
