Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám - Gajdó Ágnes: Szentségtörés vagy plasztikai műtét?: Illyés Gyula Bánk bán-átigazolásáról

Gatdó Ágnes • Szentségtörés vagy plasztikai műtét?29

Gajdó Ágnes

SZENTSÉGTÖRÉS VAGY PLASZTIKAI MŰTÉT?

(ILLYÉS GYULA BÁNK BÁN-ÁTIGAZÍTÁSÁRÓL)

.Jóságos Isten! Elaludtam a millenniumot. Milyen lelkesítő lehetett ennek a fordulónak nagy ünnepe!

Hogy fölnézek, a szemem öles színlapon akad meg. És ezt olvasom le róla: Ma, május 12-én 2873. Vajon mit játszanak ma? Örömömre látom, hogy: Bánk bán, Szomorújáték 5 fölvonásban. írta Katona József.

Tehát még ezer év múlva is!... kiáltom fel büszke örömmel. Hanem bántott olvasnom, hogy »Ó-magyarból új-magyarra fordította Gyeökthövy Mór, a Hugó Károly Társaság r. tagja.« Mit kotnyeleskedik bele ez a kései utód a Katona velős nyelvébe?” (Porzó [Ágai Adolf]: Utazás Pestről-Budapestre. Rajzok és emlékek a magyar főváros utolsó 65 esztendejéből)

Katona József halála után vált élő íróvá. Drámáját színészek vitték diadalra, ők ismertették meg a közvéleménnyel. A Bánk bán 1833 óta nélkülözhetetlen műsordarabja a magyar színpadoknak. Szinte kötelezően játszották és játsszák - kezdettől fogva többletjelentéssel - minden olyan nemzeti ünnepen, amely a szabadság kivívásához, az idegen elnyomás leküzdéséhez kapcsolódik. Katona drámája, nagy nemzeti drámánk - a királynégyilkosság okán is - a forradalmiság szimbóluma lett.

Talán nincs még egy ennyire ellentmondásosan fogadott műve irodalmunknak, mint a Bánk bán. Hibái és erényei egyaránt nehezítették útját. Katona korának közönsége jobban szerette a saját létező és megálmodott nemzeti erényeit dicsőítő műveket, mint az ilyen kegyetlenül pontos önismeretre kényszerítő tükörképeket.

A Bánk bán kiemelkedő dráma, mégis sokan ellene foglaltak állást. Nem lehet sikerrel előadni, dramaturgiailag hibás, egy kezdő költő félresikerült műve. A nyelvezete régies színezetű, furcsa mondatszerkesztése csak nagy erőfeszítéssel követhető. Pedig éppen a gyakori inverziók, a különleges vonzatok, a népies szólások és szentenciák, a tájnyelvi sajátosságok teszik érdekessé, élvezetessé. A bírálók nemcsak a nyelvezetben, hanem a jellemek megformálásában is hibát találtak.