Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám - Gajdó Ágnes: Szentségtörés vagy plasztikai műtét?: Illyés Gyula Bánk bán-átigazolásáról

Horváth János úgy vélekedett: „tanulmányozó olvasás” nélkül nem lehet a Bánk bánt megérteni.

A művet Katona József Bárány Boldizsár Rostája, alapján 1819-ben átdolgozta. Barátjának kritikai észrevételeit követve megszüntette a Sturm und Drang-szerű kiáltozásokat, elhagyta a népies, gyakran kulináris és provinciális elemeket, a komoly tragédiába nem illő szavakat, kifejezéseket (például babutyka, poczkáz, mummog), de kimaradt egy sor népnyelvinek tűnő alak- és jelentésváltozat (például éd’anyám, bé’taszint, fel éllel), a populáris réteghez tartozó szó (czinczog, kába, tökfő), és az idegen szavak számát is jelentősen csökkentette. A végleges szövegben jóval kevesebb az indulatszó, elmaradtak a nevetések, a lovagdrámák teátrális, borzongató hatású képei is.

A Bánk bán körül kialakuló viták 1928-ban lángoltak fel, amikor Hevesi Sándor a Nemzeti Színház centenáriumára fölújított formában akarta színpadra állítani a drámát. Hevesi 1896-ban megjelent Dráma és színpad című könyvében a darab hibáira hívta fel a figyelmet, és nagyszabású változtatást akart véghezvinni: „Ha Bánk igaza tudatában a haza sérelmei miatt a törvényes keretben föllépne az udvar ellen, s ezáltal az udvar haragját hívná a fejére; ha Melinda gyalázata csak fokozná Bánk szenvedélyét s megindokolná azt, hogy a nagyúr most már a törvényesség határait is lerontván meg akarja szabadítani hazáját az idegen élősdiek hadától; ha Bánk saját családjának pusztulása által elérné azt, hogy a haza fölszabadul az idegen elnyomás alól s ez által az eszme, melyért mindenét áldozta, fényes diadalt arat: Bánk igazi tragikai jellem volna, Katona munkája pedig igazi tragédia, s nem egy nagytehetségű ember hibás alkotása.”

Hevesi terve azonban csak részben valósult meg. A hírre, hogy Vörösmarty szellemében változtatásokat kíván végrehajtani, szinte az egész ország megmozdult. Császár Elemér igen keményen ellenezte a Nemzeti Színház igazgatójának tervét: „Mi nem a Bánk bán-mondát akarjuk valamilyen feldolgozásban a színpadon látni, hanem Katona Bánk bánját.” A képviselőházban Jánosy Gábor országgyűlési képviselő interpellált: „Egy betűt ahhoz hozzátenni, egy szót abból elvenni nem lehet és nem szabad. [...] Inkább maradjon Katonajózsef remeke továbbra is előadatlanul, legyen az csak a csendes magyar, szomorú hajlékok lakosainak, a magyar intellektueleknek imádságos könyve, inkább magukban olvasgassák, magukban búsongjanak, lelkesedjenek és épüljenek annak örökértékű tanításain, de a nemzet első színpadára ezt megváltoztatott alakban hozni, azt hiszem, merénylet volna a magyar nemzet élő lelkiismerete ellen. A jószándékot nem vitatom el a Nemzeti Színház igazgatójától, de lehetetlennek tartom, hogy ezt a merényletet megvalósítsa.” Négyesy László, a neves irodalomtörténész is ellenezte a

30______________________Út Dunatát 1999. március________________________