Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 3. szám - SZEMLE - Szabó József: Egy kötet tőle, egy pedig róla
92 Út Dunatáj • 1999 szeptember zépiskolás korában figyelmet érdemlő cikket jelentetett meg a pozsonyi Új Ifjúság című lapban. Érettségi után egy évig képesítés nélküli tanítóként dolgozott a csatái általános iskolában, utána szerzett magyar-angol szakos tanári diplomát a pozsonyi Komensky Egyetemen. Az egyetemi tanulmányok során elsősorban Zeman László volt rá nagy hatással, az ő szemináriumi foglalkozásai mélyítették el a poétikai és a stilisztika iránti érdeklődését, és a nála írt szakdolgozata lett az alapja későbbi trópuselméletének. Nemzedéktársaihoz hasonlóan előbb jelentetett meg verseket, mint elemző, kritikai dolgozatokat. Egy interjúban maga idézte föl: abban, hogy figyelme a kritikaírás felé fordult, Tőzsér Árpádnak volt fontos szerepe, akinek ugyanis Zalabai verspróbálkozásairól az volt a véleménye, hogy ezekre az „elméleti tudás túltengése” jellemző. Zalabai kitűnő elemző készségét, jó kritikai érzékét már az 1970-es években pályakezdőként közzétett tanulmánygyűjteményei (A vers túloldalán, Mérlegpróba) is igazolták. Már ezekben a kiadványokban megmutatkozik a nemzedéktársak művei (főképpen a lírai alkotások) iránti fokozottabb érdeklődése és elkötelezettsége, amely későbbi kritikusi tevékenységét is jellemzi, amint arról pl. a (cseh)szlovákiai magyar líra (1970-től megközelítőleg a rendszerváltásig megjelent) termésének elemzését magában foglaló, korábbi írásaiból összeállított Verstörténés című munkája is tanúskodik. Pályakezdését és az 1970-es években kifejtett kritikaírói munkásságát a Stúdiumok című fejezet (13-39) és egyik alapművének, a Tűnődés a trópusokon című, stilisztikai-irodalomelméleti-poétikai monográfiájának eredményeit és szakmai fogadtatását pedig a Trópusok c. könyvrészlet (40-49) taglalja részletesen. Ezen utóbbi könyvének értékét és fontosságát jelzi az a tény, hogy a Kalligram Kiadó gondozásában 1998 elején már a harmadik kiadása is napvilágot látott. Ugyancsak a 70-es évektől kezdve, Zalabai mint irodalomszervező s mint a magyar nemzetrészért tevékenykedő felvidéki értelmiségi is jelentős kezdeményezésekkel és újabb könyvekkel segítette a szlovákiai magyarság önismeretének, kultúrájának, anyanyelvének megőrzésére irányuló törekvéseket. Ennek jegyében már az Irodalmi Szemle szerkesztőjeként (1972 és 1975 között) szorgalmazta a folyóirat „tájszámainak” megjelentetését, s valószínűen ezek ösztönözték A Csallóköztől a Bodrogközig című összeállítás publikálására is, amelynek - mint Filep Tamás Gusztáv írja (96-97) - „nagy erénye, Gyönyör József szerepeltetése révén, a demográfiai-statisztikai alapismeretek közvetítése. A válogatásból kiderül egyébként, hogy éppen az a nemzedék - a szerkesztő-összeállító generációja - írta a legtöbb tájverset, amelyet annak idején a szülőföld s a közösség megtagadásával vá
