Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Hermann Zoltán: "És a melly világot álmaikban látnak..."
24 Állj meg, vagy testeden mmgyárt nyitok kaput, Mellyen által hitvány lelked pokolba fut. (591-592. - kiemelés tőlem. H. Z.) Majd a sárkány megölése után ez olvasható: Hejh János vitéznek került sok bajába, Míg lyukat fúrhatott sárkány oldalába. Végtére kifúrta, belőle kimászott, Kaput nyit, és látja szép Tündérországot. (1405-1408. - kiemelés tőlem. H. Z.) Hevenyészett értelmezésként csak annyit, hogy a kapu^moúwim az átmenet, az átváltozás, az utóbbi két idézet szerint pedig a halálba való átmenet szimbóluma. De hasonló motívumsor vezethető le a vízen való átkelés visszatérő szüzsés elemeiből - a patakparti nyitójelenet, utazás a gályán, átkelés az Óperenciás tengeren az óriás vállán, stb. -, vagy a madarak motívumsorából: gém - halászmadarak - holló - gólya - griff - a boszorkányok „szárnysuhogás-forma” hangot adó seprűi - varjú. Ha áttekintjük ez utóbbi motívumot, az is világossá válik, hogy helyesebb volna motívumsorok - hiszen eddig is szövegtérről beszéltünk - helyett inkább motívum-elágazásokat emlegetni. A falu melletti puszta tavában halászó madarak transzformációja az öreg halász (a halász szintén a halál alteregójának tekinthető), aki az Óperenciás tengerbe meregeti hálóit. A holló Jancsi gazdájának szidalmaiban bukkan föl: „Jaj, a zsivány! jaj az akasztani való! / Hogy ássa ki mind a két szemét a holló!...”9 (113- 114.). S valóban, a zsiványkaland helyszínéül szolgáló sötét erdőben a hőst köszönti „holló károgása, / Melly épen egy esett vadnak szemét ásta.” (247-248.) (Hollósereg lakmározik a csata után a törökök hulláiból is.) A gólya az időszerkezetre utal: a nyáron katonának álló Jancsi - közben persze hosszabb idő telt el - ősszel indul hazafelé a francia udvarból. A griff, a „furcsa paripa” ugyanúgy ehhez a meghökkentő időtartamhoz és az úthoz kapcsolható. A boszorkányok a világosság-sötétség oppozíciónak (sötétség országa) és a szövegvilág kettős rétegzettségének (evilág - másvilág) hordozói. A varjú a XX. fejezetben a felhővel azonosítódik (János vitéz véli felhőnek Óriásország varjait), s a felhó'-motívum összekapcsolódása a madár-motívummal egy újabb irányba indíthatja el a szemantikai háló felfejtését, hiszen a pusztában bujdosó Jancsit elérő zivatar felhője (V. fejezet), illetve Jancsi és a királylány páros hasonlata („Ollyan volt mellette az ékes királylyány, / Mint felhő mellett a tündöklő szivárvány.” (639-640.)) ugyanennek a motívumsornak a „leágazása”. S innen tovább kanyarodhatnánk, hiszen a szivárvány ott leÚt Dunatát 1999. március________________________
