Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám - Hermann Zoltán: "És a melly világot álmaikban látnak..."

22

IV. Mikorra a patak vize tükörré lett,

Mellybe ezer csillag ragyogása nézett:... (133-134.)

V. Mikor a nap fölkelt, s a holdat elküldte... (189.)

VI. Az idő járása éjfél lehetett már... (253.)

Majd megtörve ezt a ciklikusságot (a VI. fejezet még így zárul: „A föltámadó nap legelső sugára / Lesütött a háznak füstölgő romjára...” (349-350.)), a motívumsor csak a XII. fejezet elején tér vissza:

XII. Másnap reggel a nap szokás szerint fölkelt... (521.)

Út Dunatát 1999. március__________________________

És tovább:

XIII. Kukorica Jancsi meg a királyleány

Csatahelyre értek a nap alkonyatán. (621-622.)

Ezután már csak egyszer, a XXIII. fejezet elején tér vissza ez a motívumsor:

János vitéz egy nagy hegy tetején jára,

Hogy a kelő hajnal rásütött arcára. (1301-1302.)

A fejezetkezdetek körültekintőbb elemzése során az idő múlását jelző szemantikai ellentétpárok (nap - hold - csillag, este/éjfél-nappal/dél, hajnal-alkony) kiegészíthetek a tűz - víz (patak, tó, tenger) oppozíció elemeivel is. Amikor a motívumsor fejezethatárokon való visszatérését összevetjük a korábban már említett mesei-szüzsés-elbeszélői réteggel, akkor a szöveg kettős újraszegmentálódását figyelhetjük meg.

A szüzsés tagolódást követve az első szakaszjancsi elbujdosásáig és a sötét erdőbe érkezéséig tart; a második a törökök feletti győzelmet ünneplő vacsoráig - szüzsés értelemben ennek betétje a harmadik szakasz, Jancsi (immáron János vitéz) én-elbeszélése; a negyedik az otthonról való újraindulástól a Tündérország kapuját védelmező fenevadak elpusztításáig; majd újabb kitérő (XXVI. fejezet) után a hatodik szakasz Iluska feltámasztásával s a szerelmesek fejedelemmé és fejedelemasszonyává választásával zárul.

A fejezetkezdő motívumsorok által kijelölt szegmenseket követve: az első