Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám - Hermann Zoltán: "És a melly világot álmaikban látnak..."

Hermann Zoltán • „És a melly világot álmaikban látnak...’19

Hermann Zoltán

„ÉS A MELLY VILÁGOT ÁLMAIKBAN LÁTNAK...”

(ÚJABB SZEMPONTOK PETŐFI JÁNOS VITÉZÉNEK ÉRTELMEZÉSÉHEZ.)

Petőfi János vitézének recepciótörténetében Vahot Imre első kiadásbéli előszavától1 kezdve a nemrég megjelent kritikai2 kiadásig egyöntetűen megfogalmazódik az a vélemény, hogy Petőfi költeményének egyetlen lehetséges olvasási módja az, ha a János vitézt a mesék befogadói szerkezete, elvárás-horizontja mentén közelítjük meg.3 Ez a kizárólagosságra törekvő szándék általában négyféle argumentumon nyugszik: a valóságos és csodás elemek meseszerű alkalmazásán; a János vitéz szociális-igazságszolgáltató igényének rögzítésén; az akadályok leküzdése révén teljesíthető feladat varázsmesei cselekménysorán; illetve az elbeszélő közvetlen beszédmódján.

Csakhogy az imént felsorolt érvek egytől-egyig a János vitéz korlátozott érvényességű olvasási módjának eredményeként jelentek meg a mű befogadásának történetében, megakadályozva annak a kérdésnek a felvetését, hogy a népmese imént említett „műfaji” sajátosságai valóban mesei kritériumokként viselkednek-e a Petőfi-műben. A négyes kritériumrendszerrel szemben - hevenyészve - az alábbi kételyeknek vagyunk kénytelenek helyt adni:

— szemben a korlátozott befogadás modelljével a valóságos és csodás elemek között csak akkor lehetne különbséget tenni, ha a János vitézben megjelenő fiktív falusi környezetet valóságos világként értelmeznénk;4

— a szociális-mesei elem akkor lehetne releváns, ha találhatnánk a recepciótörténetben olyan befogadói közeget, amely önmagára való utalásként, utalások sorozataként olvasná a szöveget: alighanem a János vitéz efféle értelmezése - ami ellen már Horváth János is tiltakozott5 - csak a kultikus Petőfi-kép visszavetülése a műre;

— ha a hős elé tornyosuló akadályok leküzdésének sorozatában keresnénk a kapcsolódást a mesékkel (ahogy teszi többek között a kritikai kiadás is, amely a János vitéz cselekményének elemeit azonosítja az Aarne—Thompson-féle osztályozás mesetípusaival), megintcsak tévúton haladnánk. Célszerűbb volna a varázsmesék proppi modelljével történő összevetés! Azonnal láthatóvá válna, hogy a Petőfimű szüzsés szekvenciái nem fedik le pontosan a varázsmese modelljét. Az egyes ágenseket nem tudjuk egyértelműen azonosítani: a proppi modellt alapul véve ugyanis például Iluskának kellene elindulnia Jancsi keresésére, amennyiben azonban mégis Jancsi a kereső hős, akkor nem üres kézzel, hanem kincsekkel, de legalábbis a francia királylánnyal kéne hazatérnie a XVII. részben, s főleg nem volna