Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 2. szám - Szőts Zoltán: Szilgyi Mihály: A grábóci szerb ortodox kolostor története

Szőts Zoltán • Szilágyi Mihály: A Grábóci szerb ortodox... 85

ténetiségében kezelve azt. A templombelső, az ikonosztáz, a festmények világa a vallás- és egyháztörténet és a kulturhistória ötvözete. Élvezetes stílusban kapunk itt alapvető ismereteket az épület kincseiről. A filosz alaposságával rekonstruálta az 1980-ban a Szerb ortodox Egyházművészeti és Tudományos Gyűjteménybe elhelyezett grábóci kolostori könyvtárat.

„A szerb egyház és hívei kapcsolata” a kötet második fele, a letopisra és különféle más forrásokra támaszkodva színes és sokrétű képet fest a szerb egyházi privilégiumokról és haszonvételekről, az egyházi jövedelmekről egészen a 16. századtól a kolostori gazdálkodás megszűnéséig 1974-ig. A hódoltsági időszakban a török társadalmi életnek megfelelően a jogélet vallási alapon működött a szerbeknél is. Bíráskodási joga volt a szerb ortodox papságnak polgári ügyekben is. Az egyházra a szerb népi egység megőrzésében meghatározó szerep hárult. „A szerb népnek csak egy közös szimbóluma van, nevezetesen a nagy és szent egyház, mely akkor is fennmaradt, mikor minden elveszett.” - idézi Rajovics pátriárkát Pfeiffer János nyomán Szilágyi Mihály. Az egyház fenyítő hatalma az egész élet szabályozójává vált. Ha nincs fék - azaz az egyház - elszalad a ló.

Ebben a fejezetben a szerb ortodox egyházi ideológiára is fényt vet a szerző. A „harmadik Róma” - Moszkva - eszméje a törökellenes orosz-szerb szolidaritás miatt illetve a latin ellenreformációs törekvések miatt tudatosult a Balkánon és a Szerémségben is, aki a szerb egyházat támadja az a szerb egységet gyengíti. A 17. század végétől meg-megújuló ellenreformáció, a pécsi püspökök uniós törekvéseivel szemben mindig a bécsi udvarban, az uralkodóban kerestek és leltek a szerbek menedéket és támogtást, ez eredményezte a szerb egyházi és világi vezetők aulikusságát, a szerbségnek a magyarországi szabadságküzdelmekben való udvarhűségét, mind a Rákóczi szabadságharcban, mind 1848-49-ben.

I. Lipót 1690-91. és 1695. évi kiváltságleveleiben megfogalmazódó új szerb autonómiának egyetlen privilégiuma volt, ami a magyarországi hagyományban gyökerezett. Hunyadi Mátyás (1481) és II. Ulászló (1495) királyok rendelkezése, ami a szerb ortodox népet kivette a papi tized alól, és elrendelte, hogy azt saját papjaik ellátására fordítsák.

A „Szerbek a grábóci kolostor vonzáskörzetében” alfejezet a szerbség társadalmi tagozódásával, a népesség mozgásával, a szerbségnek a 17-18. századi újratelepítésben játszott szerepével, a német-tót telepítések következményeivel, a rácok gazdálkodásával foglalkozik. Érzékelteti, hogy a szerb népesség egyrészt a hódoltsági elpusztult munkaerő pótlására, másrészt a katonai elem erősítésére szolgált. A grábóci Krónika szerint a grábóci kolostort alapító szerzetesek a Kapos-