Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 2. szám - Szőts Zoltán: Szilgyi Mihály: A grábóci szerb ortodox kolostor története

84

Út Dunatát • 1999. túnius

követelményeknek megfelelnek. Valamennyi a kolostorba érkezett latin, német, magyar nyelveit írott levelet a letopisba másoltak az eredeti nyelven és az akkor éppen beszélt szerb nyelven, ezért a szerb nyelv fejlődéstörténete szempontjából is hasznos tanulmányozása. Magyarra fordított szemelvényeket közöl a szerző a letopisból. Elsőrangú forrás, a kolostor keletkezésének körülményeiről tudósít. Nyitva marad a kérdés, hogy árpádkori bencés, vagy korábbi bazilita kolostor és templom freskótöredékeit látták-e az alapító atyák a grábóci domb oldalában, amikor a szent helyet alkalmasnak találták a megtelepedésre.

Rövidebb és hosszabb közlések szólnak a kolostori cellák, a templom, gazdasági épületek felépítéséről a szőlőtelepítésekről. Érzékletesek a törökdúlásról a kurucok sarcolásáról olvasható szakaszok.

Az 1690-es „Nagy Szerb Költözés” idején a szerbek egyházi és világi vezetője Csernajevics Arzén ipeki pátriárka 3 hónapot időzött Grábócon, innen verte viszsza a pécsi püspök ellenreformációs törekvéseit. Az évkönyv tanúsága szerint Péterffy András szekszárdi apáttól birtokadományt vett a zárdának, visszakapva a török alatt elvesztett földeket. A Rákóczi szabadságharc alatt elüldözött kalugyereket 1711-ben Mérey Mihály szekszárdi apát hívta vissza, megerősítve őket korábbi kiváltságaikban és reménykedve abban, hogy tekintélyük erejétől a „vadrácok” megszelídülnek. E zűrzavaros viszonyok közepette ez a konszolidáció igényének a megfogalmazása volt. Ahogyan az 1729-ben bevezetett szerzetesi regula is, amelyben az evangéliumi szegénységhez való visszatéréshez ösztökélte a szerzeteseket, jelezve azok elvilágiasodását. A szerző avatott kalauzolásában kapunk ismertetést a szerzetesi közösség hierarchiájáról és a szerzetesi életről. Forrásértékű közlés „A szerb szerzetesek jegyzéke és működésük adatai (1585-1974)” és ugyancsak aprólékos kutatómunka „A grábóci kolostor elöljáróinak névjegyzéke (1585- 1974)”.

Kvasity Vladimir 1881-ben a korábbi esemény-leírásokat kiegészítette, koráig vitte tovább a krónikát. Folytatását Csamprang Stefan a kolostor szerzetese végezte el 1957-ben. Babity Alexej pedig haláláig 1974-ig vezette. Szerb történészek nyomatékosították, hogy a grábóci évkönyv szerzői a szerb identitás fenntartói voltak évszázadokon át. A szerb nép és egyháza erős egysége összetartó erő volt az évszázadok során. A krónika megőrizte a zárda vonzásában élő szerb népesség családi, gazdálkodási, vallási és erkölcsi életének alakulására vonatkozó ismereteket napjaink emberének.

Külön fejezetet szentelt Szilágyi Mihály hazánk egyik legszebb ortodox szerb egyházi létesítményének a kolostornak és a templomnak építészeti leírására, tör-