Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 2. szám - Szőts Zoltán: Szilgyi Mihály: A grábóci szerb ortodox kolostor története

Szőts Zoltán • Szilágyi Mihály: A Grábóci szerb ortodox... 83

Szőts Zoltán SZILÁGYI MIHÁLY:

A GRÁBÓCI SZERB ORTODOX KOLOSTOR TÖRTÉNETE

A helytörténész szerző a hatvanas években kezdte kereskedelem-történeti kutatásait. Scheiber Sándor professzor ösztönzésére foglalkozott a magyarországi zsidóság 17-18. századával és megírta a bonyhádi zsidó kereskedők, majd a tolna megyei zsidó hitközségek történetét. Több évtizedes munkája érett be, amikor Schweitzer Józseffel monografikus feldolgozását adták a tolna megyei zsidók történetének. Sokoldalúságára jellemző, hogy példaadó módszerességgel kismonográfiát írt Mórágyról, s néhány éve immár hogy a zsidóság, a református németek után a szerbség múltját kutatta, s íme itt a kézzelfogható eredmény ez az új kötet. A kolostor 400 éve a magyarországi szerbség több évszázadának esszenciája. Sőt a szerb ortodox egyház és a szerb nép históriájának szerves része, hiszen 1389 június 28-án a rigómezői csatában elveszett a szerb államiság, a török győzelem következtében született meg a grábóci anyakolostora a dalmáciai Dragovityban 1395- ben az Ószerbiából menekülő szerzetesek alapításában. 1585-ben 5 dragovityi szerzetespap Magyarországra érkezve éppen a kis völgységi faluban Grábócon lelt új otthonra.

A szerzőt idézve: „... amit az. ortodox világban Athosfélszigeten Nemanja szerbfejedelem 1197-ben alapított kolostora jelent, azt a szerepet töltötte be 1585 óta Eszéktől Győrig a grábóci kolostor, mint a szerb kultúra Athénje." A Kárpát-medence szerb ortodox papképzésének központja volt, ez azt is jelentette, hogy a völgységi kis faluból irányították Dél-Dunántúl szerb iskoláit, innen látták el szerzetesekkel a budai, bácsi, temesvári egyházmegyéket, kolostorvezetőket adott a Szerémség és Szlavónia területére, és volt idő, amikor a püspökök is innen irányították egyházmegyéjüket.

Szilágyi Mihály széleskörű szakirodalmi alapozással értékelte tárgyának legfőbb forrását „A grábóci szent arkangyalok kolostor évkönyvéit. A 300 oldalas bőrkötésű „Letopis”-évkönyv 1585-1781-ig terjedő része ószláv nyelven - Cirill és Metód óbolgár-ómakedón nyelvén - rögzítette az eseményeket. Az első krónikása Pajsije igumen, írása egységes. A későbbi bejegyzések számos betoldással anonim szerzők tollából erednek. A 11-21. oldalakat a szerb szakirodalom irodalmi remekműveknek tartja. Az első tíz év krónikáját vagy Pajsije, vagy egy munkatársa vetette papírra. A további oldalak ugyan elmaradnak az ő stílusától, de a műfaji