Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám - Zentai Mária: Ügyefogyott királyok

hasonlított vágyaival a történet, annál nagyobb tűzzel ragaszkodott annak képzelt tökélletéhez”6.

A történelmi ismeretek terjesztésének vágya párosulva a Buczy által megfogalmazott „honni nagyság és fenség”, vagyis egy eszményített nemzetkarakter kialakítására való törekvéssel a heroikus-patetikus hangú balladáknak teremt kedvező közeget.

Reformkori balladáink döntő többsége ebbe a csoportba tartozik. Tragikus végű történetek, az erkölcsi példázatok magasságába emelkedő hősök, a versek zárlatában sokszor a hősi halál apoteózisa7. Vannak vissza-visszatérő alakjai a balladái pantheonnak: a Hunyadiakról Czuczor Gergely, Kisfaludy Károly, Garayjános is írt balladát, Szondiról Czuczor, Vörösmarty, Garay és Erdélyi János, Doboziról Kisfaludy Sándor regét, Kölcsey Ferenc balladát, Kontrol Vörösmarty, Garay balladát. Garay János 1847-ben adta ki Az Árpádok című kötetét, amelyben minden Árpád-házi királynak szentelt egy balladát.

Ebbe a hagyományba lépett be Petőfi 1848-ban a maga balladaszerű verseivel. Világlátása nem heroikus, hanem szatirikus, stílusa nem emelkedett, hanem közönséges, perspektívája alulnézet, verszárlataiban apotheózis helyett szitok és gúny. Két rövid részletet szeretnék idézni annak illusztrálására, hogy mekkora és milyen jellegű különbségekről van szó:

„Rontsunk ki tehát,

Szebb látni halált,

S honnért tusakodva kimúlni,

Mint gyáva sok életet únni.” (Czuczor Gergely: Szondi)

„Ügyefogyott király volt az A második Endre,

Papucs alatt szuszogott az Isten-teremtette...” (Petőfi: Bánk bán)

Petőfi késztetéseinek a hátteréhez hozzátartozik az a sajátos program, amelynek a megvalósítása 1847-48 során látható némely műveiben. A népiességnek egy nála korábban nem tapasztalható változatáról van szó, amelyet Horváth János irányzatos, egy helyütt pedig okvetetlenkedő népiességnek nevez. Didaktikus, népnevelő szándék és az ezzel óhatatlanul együttjáró leereszkedő beszédmód jellemzi. Frankenburg Adolf 1847-ben az Életképekben azzal mutatta be Petőfi novelláit, hogy a költő „illyféle beszélyekkel szándékozik az általa olly forrón szeretett nép erkölcsi és értelmi művelődésére hatni”. 1848-ban pedig Petőfi részt vesz

14______________________Út Dunatát 1999. március________________________