Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 2. szám - Győrki Edina: Illyés Rónay-tükörben

Györki Edina ■ Illyés Rónay-tükörben

25

Györki Edina

ILLYÉS RÓNAY-TÜKÖRBEN

(„ILLYÉS PÁLYÁJÁN VÉGIGKÖVETHETŐ A FORMÁVAL VALÓ BIRKÓZÁS...”)

Rónay György többször is írt Illyés Gyuláról, köteteiről, regényeiről. Neki is több verses kötete, regénye, novellája jelent meg, kritikusként tehát valóban hozzáértőként szólalt meg. Ezzel az előadással őelőtte is szeretnék tisztelegni, hiszen ebben az évben lenne 85 éves, de sajnos 20 évvel ezelőtt októberben távozott a magyar irodalom nagyjai közül.

Rónay György először 1938-ban írt Illyés Gyuláról Illyés Gyula költészete és vallásgyalázónak mondott verse címmel'. A Rend a romokban kötetről szóló recenzió a Katolikus Szemlében jelent meg Szegedi Gergely álnéven. Nem azért írt álnéven, mert nem merte vállalni nézeteit, gondolatait a kötettel kapcsolatban, ennek más oka volt. 1937-ben jelent meg első regénye, a Keresztiét, amely a bűn és bűnhődés lélektani-erkölcsi kérdését elemzi. A szabadabb gondolkodású katolikus szemléletű nyugat-európai irodalom hatását (elsősorban Francois Mauriacra gondoljunk) a sokkal elmaradottabb hazai sajtó súlyos elmarasztalással illette. Ezért a regény megjelenése után Rónay egyes katolikus lapokban évekig csak álnéven írhatott.

Ebben a rövid kritikájában egy csodálatos szerepváltásról beszél Rónay, úgy érzi, mintha Illyés kimenekült volna a versből a prózába. Sokkal könnyebb megtalálni a régi Illyés Gyulát a Puszták népében, mint ezekben „a fanyar, kemény, illuziótlan, sokszor nehézkesnek ható, sokszor talán már pongyola strófákban.” Megsúlyosodott szerinte az olvadékonyabb, oldottabb, patetikusabb líra, megváltozott zengése. Nincs a megszokott értelemben vett lírai szépség, sokkal mélyebben rejtezik ezekben a versekben, úgy kell kibontanunk, mint „gyöngyöt a kagylóból”. Ha ez sikerül, akkor sokszor megdöbbentőek a megbúvó szépségek, amelyek „egy minden ízében igazán férfias líra talán kevésbbé csillogó, de mindig megkapó remeklései.” Ezek a versek a valóság silányságát panaszolják - s ez Illyés Gyula új verseinek alapanyaga a halálsejtelmes látomások mellett. Kérdés azonban, hogy nem jelent-e alacsonyabb fokot ez a népiességhez és lírai realizmushoz visszakanyarodás következtében kialakult magatartás a korábbiakhoz képest, amikor is legfőbb vágya a valóságfölötti értelem megragadása volt? Az viszont tagadhatatlan, hogy egy ízlésváltásnak vagyunk a tanúi, s talán Illyésnél tükröződik majdnem a legmeggyőzőbben a kor e általánossága. Rónay nem kívánja kétségbe vonni