Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 2. szám - Kupa László: Beöthy Leó

Kupa László • Beöthy Leó

11

Kupa László BEÖTHY LEÓ

A fejlett Magyarország megteremtését két 19. századi generáció tevékenységével szokták összekapcsolni. Az első, a reformkor nagy nemzedéke, akik ifjonti lelkesedéssel és romantikus heroizmussal vetették magukat a hazai közéletbe. Érdeklődésük és mohó tettvágyuk nem tűrt korlátokat, szellemi horizontjukon válogatás nélkül jelent meg a politikai, közgazdaságtani, történeti, esztétikai, közjogi, nyelvészeti, szépirodalmi kérdések kavalkádja. A válaszok jellege pedig szintén a műfajok sokszínűségét mutatta: tudósítás vagy tudományos értekezés, publicisztika vagy belletrisztika, az intim napló, levelezés vagy az ország közvéleményét megszólító röpirat egyaránt alkalmas formának bizonyult. A „nagy nemzedék” számos kiemelkedő egyénisége a kiegyezés idején is tevékenyen résztvett a hazai közéletben. Persze tapasztalatokkal gazdagodván, már jóval racionálisabb, elfogulatlanabb a felfogásuk. A kor problémáinak megközelítési „stílusát” tekintve azonban az igazi irányváltást már a második reformnemzedék tagjai, a hatvanashetvenes évek fordulóján színre lépő fiatalok hajtják végre. Ök már túltették magukat a nagy elődök illúzióin és szakszerűbbek lettek. A tudomány csillaga, különösen a közgazdaságtané, alakítja világképüket és vezérli tetteiket.

Ennek az új nemzedéknek az egyik jelentős képviselője Beöthy Leó. A nagy múltú bihari Beöthy-család sarja, 1839-ben Nagyváradon született. „Alig van közéletünkben és irodalmi viszonyaink közt szellem, mely annyira self made volna, mint Beöthy Leóé” - írja róla egyik kortársa. Ez a megállapítás az iskoláskorú Beöthyre is érvényes, aki a család megnehezült életkörülményei miatt tizennégy éves korától egyedül folytatja tanulmányait. Nyelveket tanul (görög, latin, német, francia, angol), autodidakta módon sajátítja el a szükséges történelmi, szépirodalmi, társadalomtudományi ismereteket. Különösen nagy kedvvel bírálta az ókor történelmét, első regénye is ókori témájú. Az „Archamenidák utóda” című regényben az elnyomott perzsák harcát és győzelmét mutatja be a partusok ellen, természetesen erős aktuálpolitikai hangsúllyal. A regényt Pesty Frigyes frissen indult lapja, a „Delejtű” közli 1859-ben. Pesty elismert történész és maga is résztvett a 48-as szabadságharcban, a honvédelmi minisztérium tagja volt. Világos után emigrált, majd a börtönbüntetést is vállalva hazajött. Egyik oszlopos tagja volt annak a nagy nemzedéknek, melynek tagjai a szabadságharc feletti fájdalmukban és az udvari reakció politikai cselekvést bénító szorítása miatt a tudomány és az iro-