Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 2. szám - Kupa László: Beöthy Leó

12

Úr Dunatát • 1999. túnius

dalom területét választották. A kor híres közgazdásza, Kautz Gyula a következőket írja erről a folyamatról: „Mintha a politikai köztevékenység pályájáról leszorult nemzeti szellem s nemzeti erők a tudomány és irodalom csendes, de nem kevésbé hatékony művelésében kerestek és találtak volna menhelyet, és alkotásra tért, vagy mintha a mostoha sors kárpótlásul mindazon nagy és szent javakért, miket tőlünk elrabolt, a cultura és tudományosság szellemi kincseivel akart volna kiengesztelni bennünket: az 1850-től napjainkig lefolyt idők örvendetes láncolatát képezik nem sikernélküli tudományos és irodalmi törekvéseknek...” A „Delejtű” a korszerű gazdasági, történettudományi és természettudományi ismeretek közvetítésére vállalkozott, sőt - nem minden veszély nélkül - a politika tudományos megalapozását is célozta. Az önkényuralmi rendszer nem is tűrte a lap egyre merészebbé váló hangvételét, és Pesty Frigyest, aki nagy hatást gyakorolt Beöthyre is, 1860 szeptemberében másodszor is letartóztatták.

Beöthy ekkor Pestre, a 48-ban főispánként és kormánybiztosként tevékenykedő Ödön nagybátyja özvegyéhez költözött és kapcsolatba került az itteni irodalmi élettel. A „Hölgyfutár” című napilapban jelenik meg „Áldozatok” című történelmi regénye. A választott történelmi korszak ismét ókori, a Nero-korabeli Róma, a téma pedig megint a zsarnokság. Érdeklődési körébe azonban nemcsak a szépirodalom tartozik. Tagja lesz egy kisszámú, de annál illusztrisabb, fiatalokból álló társaságnak. Az új nemzedék néhány kiválóságát tömörítő műhelynek tagja volt még unokabátyja, Beöthy Ákos, a későbbi híres politikus és történész, Kállay Béni, a későbbi közös pénzügyminiszter és híres Balkán-szakértő és a majdani diplomata, ifjabb Szőgyény László. Ebben a kitűnően felkészült társaságban már „tagnak” lenni is komoly érdemnek számított, de elsőnek lenni az egyenlők között, miként ezt az autodidakta Beöthy Leó tette, kiváló eredmény volt. „Beöthy Leót közülük - írja a szintén híressé vált társadalomtudós, György Endre -, mint önálló gondokozót, s aki tételeinek következtetéseit abszolút merevséggel tudta levonni, nem múlta fölül egyik sem.” A tudományos vizsgálódások, a történelmi múlt törvényszerűségeinek megállapítása azt a célt szolgálták, hogy azok ismeretében lehetőség nyíljék a jövő alakítására. Az új társadalomtudományi, irányzatok képviselőinek munkássága (A. Comte, H. Carey), valamint új társadalomtudományi diszciplínák (statisztika, közgazdaságtan, szociológia, összehasonlító nyelvészet) egyaránt érdeklődésük középpontjába kerültek. Beöthy figyelme pedig egyre inkább a Magyarország jövőjét döntő mértékben meghatározó gazdaság szférája felé fordult. Ez a törekvése olvasható ki a „Gondolataim” című verséből is, melyet a „Hölgyfutár” közölt 1863-ban. „És a munka, ész nem képzelet / foganthat tette-