Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Nagy Janka Teodóra: Az 1848/49-es szabadságharc emlékei a Tolna megyei néphagyományban
96 Új Dunatáj 1998. március löt, ahol Nagy János szives vendégszeretettel, élelemmel, jó borral várta őket. A szőlő közvetlen az erdő szélén volt és ma is van egy földmérési pont, akkor fatoronnyal. Deák felment rá, honnan a Balaton tükre és a zalai hegyek csúcsainak körvonalai láthatók. Innen megenyhülve elmerengve hosszasan szemlélte otthonának tájait. Ittlétekor ezt minden alkalommal megtette, a kirándulás fénypontja ez volt.”41 A fatoronynak - a magyarkeszi présházhoz hasonlóan - nyoma sincs már. Látható viszont a Kálmándy-féle présház, ahol még a közelmúltban is őrizték a karosszéket, amelyben valaha Deák Ferenc ült. Szintén a világosi fegyverletételt követően történt az az esemény, amelyet a „Dunaföldvár” 1902. szeptemberi száma hagyományozott tovább Lájgéber bácsiról és a tizennégy Tolna, Fehér, Veszprém és Somogy megyei huszárról, akik nem tették le a fegyvert, hanem hadnagyuk vezetésével, Soltnál kelve át a Dunán, hazaindultak. Már a folyó közepén jártak, amikor észrevették őket az osztrákok, s lesbe álltak a földvári Alsórévnél. „Ezt látva a künn álldogálórévkorcsmáros, Lájgéber bácsi, odakiáltott a kompon levőknek: »Ereszkedjetek le a bölcskei malmokhoz. Ott kiszállhattok«! Jól megértették a huszárok, mert magyarul volt mondva (a vasasok is hallották, de nem értették). ” Amikor az osztrákok rájöttek, hogy a huszárok kicsúsztak a kezeik közül, visszafordultak. „ Tehetetlen dühök csillapítására ajó Lájgéber bácsinak estek. Kérdőre vonták, hogy mit kiáltott a »kossuth-kutyáknak«. Persze, elhallgatta az igazat jó Lájgéber bácsi s aztfelelte: »Hányjátok a fegyvert a Dunába. Úgy bizonyosan kegyelmet kaptok. Ezt mondtam.« Nem hittek neki, »és a korcsma udvarán lévő (most is megvan) nagy eperfáhozkikötötték, négy karabélytnekiszögezve, agyonlövésselfenyegették, hanem mondja az igazat.« Végül az osztrákok őrnagya oldoztatta el, majd egy szakaszt Paksra küldött a menekülők üldözésére. „Huszárjaink azonban ezalatt a bölcskei malmoknál parthoz állottak s a Kuné mellett kivágtattak Szentandrásra, ahol Kurcz, akkori egyik földbirtokos látta el őket minden szükségessel és csak másnap mentek szét, ki-ki a maga szülőhelye felé.”42 Nemcsak Lájgéber bácsit érték megaláztatások. Bátán úgy tartották, „bujdosó honvédek, szegénylegények, betyárok búvóhelye volt a Báta közelében lévőJaj-tanya nevű erdő. Az erdő közepén levő tanyán fogták el a bujdosókat, ott kínozták meg és végezték ki őket. Innét származik a Jaj-tanya elnevezés. ”41 Más történetek is jártak szájról szájra. Például, hogy Mórágyon 1849-ben a császáriak bebörtönözték Hergesheimer Endre tanítót, „akinem átalltafőnöke, a lelkész kutyájának kőikéitJellasichnak és Windischgraetznek elnevezni”. A börtönből kikerülve évekig nem helyezkedhetett el tanítóként, s a helyi kőbányában kényszerült dől‘ 44 gozni. Petőfi alakja is felbukkan a visszaemlékezésekben. A decsi Pusztai Sári néni honvéd nagyapjáról mesélt mesélt Féja Gézának, aki „honvédvolt 48-ban, és Sára néni, az unoka híven őrzi a régen elporladt hadfi emlékét. Látta a nagyapa tábori csutoráját,
