Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 1. szám - Nagy Janka Teodóra: Az 1848/49-es szabadságharc emlékei a Tolna megyei néphagyományban

Nagy Janka Teodóra • Az 1848/49-es szabadságharc emlékei... 93 bériség eltörléséhez. A szomszéd község, Regöly öregbíróját, Antal Pétert például megverték és bebörtönözték, mivel megtagadta a robot további teljesítését a job­bágyság részéről.33 Kossuthon nem fogott a golyó „Hát az úgy vót, hogy az én apám a Nemeskéri Kiss Pálnak volt az iskolatársa, később is mindigjóban voltak, tegezték egymást. Ez a Nemeskéri Kiss Pál Magyarország arany­­kulcsos titkos tanácsosa és Horvátország vicekirálya volt. Hát ettől kérdi az öregapám:- Mondd Pali, hogy lehet, hogy ilyen könnyen eltörölték az úrbért?- Hát tudod Józsi, az úgy volt - mondta Nemeskéri Kiss Pál az öregapámnak, - hogy a Bottyán herceg Kossuth mellinek szegezte a pisztolyt, de Kossuthon nem fogott a golyó. Erre aztán az urak mind megijedtek, hogy Kossuth az isten embere s körülvette katonaság a ter­met s az volt a szerencsés, aki előbb aláírhatta. Hát így törölték el az úrbért. ”34 A decsi községháza tanácstermében található a Mözsi Szabó István által 1962- ben festett Medvetánc, amelynek alapja egy negyvennyolcas néphagyomány. A fes­tő elmondása szerint Öreg Szél András még pendelyes gyerek korában a nagyapjá­tól hallotta a történetet, aki annak idején szem- és fültanúja volt az esetnek. „Negyvennyolcban, amikor Decsre is híre érkezett a jobbágyság felszabadulásának, megütötték a vészdobot. A sárköziek vészdobjáról annyit kell tudni, hogy az egy mélyhan­gú, erősen bujfogó dob volt, ami arra volt hivatott, hogy a hírt, a tűzvészt, az árvizet azok­nak is hírül adja, akik a högyön dolgoznak. Most nem vészt hirdetett, hanem örömöt, de a vészdob hallatán még a högyről is hazaszaladtak az emberek, és egyre nagyobb volt a cso­portosulás a faluban. A soros kisbíró, merthogy azt is robotba teljesítették, járta a falut, ment sarokról sarokra - András bácsi ezekkel a szavakkal vette át a nagyapjától hogy nincsen többéjobbágy, minden magyar ember szabad ember. A tömeg egyre erősödött, egyre bővült, mert hitték is, nem is. Talán a másik utcasarkon nem is ezt mondja, gondolták, s tó­dultak a kisbíró után. Végül az egészfalu apraja nagyja összegyűlt afaluszéli csárdába. Be­tódultak, s most aztán igazán volt ok a mulatásra. András bácsi elmondása szerint a bátaszéki apátság úrbéresei voltak a decsiek. Az apát úr nyájából egy juhászszámadó birkát is hozott, a csárdásnépaprikástfőzött, az áren­dásáé meg sajtár szám hordta a bort. Nem is poharakból, hanem lakodalmas kan csókból it­ták. Egyszer egy suttyó beszalad az utcáról, s elkiáltja magát:- Horváth Lipót úr jő négylovas hintáján! Horváth Lipót a bátaszéki apát ispánja volt. A hírre kitódultak az emberek a kocsmá­ból, leállították a lovat. Horváth Lipót elővett két elöltöltős pisztolyt, attól tartván, hogy őt bántani akarják. De mondta a decsiek szószólója:- Ispán uram, nem bántani akarjuk. Nekünk most nagy örömünk van, fölszabadul-

Next

/
Thumbnails
Contents