Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Nagy Janka Teodóra: Az 1848/49-es szabadságharc emlékei a Tolna megyei néphagyományban
94 Új Dunatáj 1998. március tunk, nem vagyunk többé jobbágyok. Azt szeretnénk, ha ebben az örömünkben osztozna. Becibálták maguk közé, kifogták a lovait, különféle helyekre, istállókba bekötötték, s a hintót is elrakták. Három napig ott voltak a fáma szerint, ott kellett mulatnia velük, ha akart, ha nem. Eddig András bácsi története.” A néphagyományt a művész továbbformálta, átalakította: „A hitelesség kedvéért el kell mondanom, hogy az ispánt a valóságban nem táncoltatták meg. András bácsi egy csodálatos megbékéléssel találkozott a nagyapja szájából elhangzott történettel. Amikor azonban elképzeltem a szabadságvágyó embereket, úgy éreztem, valamit tenniük kellett a jobbágyfelszabaduláskor, hát „megtáncoltattam a medvét”. A népnyúzó ispán figurájánál is eltértem a valóságtól. A szájhagyományban Horváth Lipót - szintén András bácsi elmondása szerint - nagyon kemény volt, de emberséges. Egyszer egy öregjobbágyot, aki lehetett vagy nyolcvan esztendős, rajta kapott afalopáson. Huszonöt botra ítélte. Eléje állt az ötven esztendős fia:- Ispán úr, haddfekszem oda én az apám helyett. En jobban elviselem, ő belehal a huszonöt botütésbe. Horváth Lipót megengedte, s mondta a legényeknek, hogy csak „pöcögtessék” a huszonötöt. Aztán még egy nagy szekér fát is küldött az öregnek. ”3S Mözsi Szabó István kedves adatközlőjét is a képre festette, s a viselet és a helyszín tekintetében is hitelességre törekedett. A festmény a nagyvendéglő megnyitására készült, s harminc esztendeig a helyi kocsmában láthatták a falubeliek, akik az ábrázolt jelenetet ma a község „hiteles” negyvennyolcas hagyományaként tartják számon. A történeti folklór igen gyakori tárgya a szabadságharc bukását követő időszak. Az alábbi Bogyiszlón gyűjtött népdal az áruló Görgeyt átkozza meg: „Verd meg isten azt a Görgeyt, Még ahová temették is; Ebek nyalják fel annak vérét, Mért adta fel a magyarok elejét!”36 A következő, közismert népszerű dal formulájára alkalmazott aktuális politikai dal általunk idézett kezdő versszakai Dégh Linda szerint egészen koraiak lehetnek, s valószínűleg 1849-ben, közvetlenül a szabadságharc bukása után keletkeztek.37 „Nyáron rossz a poros út, Azon futott ki Kossuth. Uccu dánom danárom, Visszavárjuk a nyáron. De te rózsa, ne viríts! Megboldogult Damjanich. Uccu dánom, danárom, Megbosszuljuk e nyáron!
