Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Nagy Janka Teodóra: Az 1848/49-es szabadságharc emlékei a Tolna megyei néphagyományban
92 Ú; Dunatáj 1998. március hogy jönnek a vindicsek.”28 „az volt a rettenetes, midőn a gonosz windicsek betörtek a faluba. Puskákat kerestek a házban, a padláson, földúlták, kirabolták a házakat, majd tűzcsóvát vetettek a nádtetőkre. Futott is a szegény nép erdőre, vizek közé, egyik gazda öreg szolálóleánya azonban későn látott meneküléshez. Az utcán találkozott a tomboló windicsekkel, hát letérdelt előttük, és ijedtében imádkozni kezdett. Egyik katona megszánta őt:- Nye bojsza, sztari baba. (Ne félj, öreglány) - és útjára engedte.”29 A Tolna megyeiek is lelkesen üdvözölték 1848 márciusát. Március 23-án Bat thyány Lajos miniszterelnök levélben szólította fel Augusz Antalt, Tolna megye első alispánját, hogy ismertesse a vármegye népével a közteherviselésről, a papi tized eltörléséről, az úrbéri rendelkezések egy részének megszüntetéséről szóló törvényeket.30 A nép számára a szabadságharc a jobbágyfelszabadítással jelentett egyet. Nem véletlen, hogy több történet is fennmaradt erről. Mikor lösz vége a robotnak? „ Oregapám mesélte, hogy ü még gyerkőc vót, ebédöt vitt az aptyának. Itt vágták a kanálist, a berök még nádat termőtt, víz vót az egészön. Hogy lehessön használni, az uradalom levágatta a Kapos vizit. Az egész megy ebülgyüttek, ide lettek hajtva roobotba. Es zúgolódtak egymás között, hogy mikor lösz már ennek a nagy robotnak vége. Ebéd közben arra gyütt egy utas, az azt mondta, hogy ü majd megmondja, hogy mikor lösz vége, ha mindenik ember ad neki egy krajcárt. Azt megadták, összeszedték a pénzt. De azt mondja:- Ezért még nem lehet, még adjanak mindannyian egy-egy krajcárt. Azt is megadták. Akkor azt mondta:- Ezért se lehet, adjanak még egy krajcárt. Már a harmadik krajcárt több nem adta meg, azok már zúgolódtak, hogy ez is csak becsap ty a ükét. Akkor már kíváncsiak voltak, hogy mi lösz. De mégkért egy krajcárt, a negyedik krajcárt kérte. De már a negyedik krajcárt nem adták meg, azt mondták:- Fogd az a lapátot, aztán üsd! Ez is csak be akar bennünket csapni. Azt mondja erre az utas:- Ne bántsanak! Visszaadom a pénzüket is. De majd akkor lösz ennek a sok robotnak vége, ha mindönki kaszára, kapára kap, hogy üsd! nem hajlandók tovább teljesíteni a robotot. Negyvennyolcban aztán eljött az „üsd”. Akkor szűnt meg a robot.3' A Döbröközön gyűjtött szép kerek elbeszélés a Kapos csatornázásának 1820- 35. közötti első szakasza idején játszódik, hátterében Dégh Linda szerint talán egy vándorló iparoslegény vagy diák felvilágosító szavai állnak.32 Persze azért 1848-ban sem ment minden olyan egyszerűen. Az alábbi, Szakályban gyűjtött monda szerint Kossuth emberfeletti képességére is szükség volt az úr-
