Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Nagy Janka Teodóra: Az 1848/49-es szabadságharc emlékei a Tolna megyei néphagyományban
Nagy Janka Teodóra • Az 1848/49-es szabadságharc emlékei... 87 világosi fegyverletételt követő bukás, a szabadságharcban részt vett tisztek, honvédek bujdosása. A szabadságharc hősei közül e területen is Kossuth Lajos áll a középpontban9, róla és az ozorai hősről, Perczel Mórról szól a legtöbb népdal és monda, de találkozunk Petőfi Sándort, Deák Ferencet idéző történetekkel, s Görgey és Nemeskéri Kiss Pál földbirtokos alakja is jelen van a népi emlékezetben. A Dráva vonalát 1848. szeptember 11-én átlépő Jellasics horvát bán csapatai közül a Hartlieb altábornagy vezetette 15.000 fős középhad jobboldali alakulatai és a Roth és Philippovics tábornok vezette 9-10.000 fős jobbszárny érintette Tolnát. Amikor Hartlieb katonái megkezdték a megye nyugati részének fosztogatását, Iregen a béresek, akiknek házait feldúlták a szerezsánok, vasvillát ragadva gyűltek össze, „és csak puskatú'zzel lehetett szétzavarni a fegyvertelen cselédeket”10 A forrásokkal egyezően Felsőnyéken is emlékeznek a horvát katonák kegyetlenkedéseire, többek között arra, hogy az egyik tanya tulajdonosát, Kürti Jánost „a présházban a musttal telt szüretelő kádba fojtották”“. A tolnai nemzetőrök a csupán harmadszorra sikerrel járó szenttamási ostromot követően Perczel Miklós vezetésével a pákozdi győzelem, majd az ozorai diadal részeseivé váltak. A tolnai népfelkelés erőit Csapó Vilmos először Dunaföldvárnál vonta össze, később - mivel Rothék Dombóvárról a sereget ketté osztva Kocsola, Kónyi, Tamási, illetve Döbrököz, Gyulajovánca és Regöly érintésével Pincehelynél ismét egyesítve erőiket északra húzódtak - Ozorára indult. Roth már október 1-én elérte Ozorát, s az előőrsöt Dég felé irányította. Pincehelyen azonban nem várt dolgok történtek. Mint Tóth Ferenc beszámolt róla, „éjféltájban kondult meg a féreveretett vészharang, és tömegesen rohant a nép minden szomszéd helyekről Görbőre, az úgynevezett Liszthordó úthoz. El vágynak határozva a horvátokat, kik két csapatban 9000-en vágynak, a Kapos vizén Pincehelynél át nem ereszteni és őket lefegyverezni”'2. A falu emlékezete, s a plébánia história domusa is számontartja, hogy a pincehelyiek először elbántak két horvát határőrrel, majd asárszentlőrinci nemzetőrökkel együtt lefegyverezték Roth poggyászőrségét. Arról azonban csak a nemzetőrök szétszéledése után szereztek tudomást, hogy a megszerzett zsákmány a császáriak poggyászának csupán egy része volt. A hírre ismét összegyűlt falubeliek a később érkezett szállítmányt is megtámadták, az őröket és a betegeket agyonverték. A már Ozorán járó Roth visszaparancsolta hadait, s teljes seregével a pincehelyek megbüntetésére vonult. Felszedette a Kapos hídját, és hadisarcot követelve ágyúit a mezővárosra irányította13. A horvátok lefegyverezését a közeli Szakályban - görbőiként Perczel Mór alakját is beleszőve - a nép képzelete kiszínezte, azt is hozzátéve, hogy a Görbő és Miszla között lévő Liszthordó útnál gyülekezett nép felkelését megtorolva Miszlát akarták ágyúval szétlőni a horvátok. Az elbeszélés szerint a falut a pusztulástól csak Nemeskéri Kiss Pál földbirtokos mentette meg, aki elhitette a horvátok-
