Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Nagy Janka Teodóra: Az 1848/49-es szabadságharc emlékei a Tolna megyei néphagyományban
88 Új Dunatáj 1998. március kai, hogy a lövöldözők nem miszlaiak, hanem sárszentlőrinciek és nagyszékelyiek voltak1“1. Roth Pincehelynél igen sok időt elvesztegetett, s csak október 2-án ért ismét Ozorára, ahonnan észak felé vonult tovább - összeköttetés híján abban a Íriszemben, hogyjellasics Székesfehérváron van. Amikor Soponyánál táborozva kiderült, hogyjellasicshoz már nem csatlakozhat, hosszas alkudozások után dél felé vette az irányt, s Kálóz felé menekült. Mialatt a kálóziak feltartóztatták a horvátokat, Csapó Vilmosnak október hatodikán délután sikerült 15.000 emberét elhelyeznie a Dégről Ozorára vezető úton Ozoránál, a Sió mögött húzódó „táti dombokon”. Három órakor a tóti erdőből kibukkanva megjelentek Roth katonái, akiknek az elővédet fogadó sortűz után fogalmuk sem volt arról, milyen és mekkora haderővel állnak szemben. A horvátok nem mertek támadni, tárgyalások kezdődtek. Csapó - felismerve Rothék bizonytalanságát - serege nagysága felől továbbra is igyekezett megtéveszteni Rothékat. Éjszakára a horvátok a tóti erdőszélre vonultak vissza, Csapó pedig a környező dombokon sűrűn egymás mellett tábortüzeket gyújtatott, és közben a reguláris hadsereg megérkeztére várt. Mire azonban október 7-én reggel Perczel Mór csapatainak megérkezését követően Görgey támadást vezényelt volna, a horvát sereg megadta magát. Vezéreik, Roth és Philippovics már fegyvereiket is átadták Csapó Vilmosnak, s később Dunaföldvárra kísérték őket. A földváriak úgy tudják, „deákok kisérték őket”, s Földváron „aplébánián voltak szállva”, majd október 10-én gőzhajóval Pestre vitték mindkettőt15. Egyes feljegyzések szerint a népfelkelők a lefegyverzett csapatok puskáiból a fényes győzelem emlékére olyannyira igyekeztek egyet-egyet hazavinni, hogy mire a tisztek feleszméltek, az értékes hadizsákmány igencsak megfogyatkozott16. Ozorán az ötvenes évek végén az öregek még tudták azt a dalt, amelyet október 6-án este a tolnai népfelkelők és a falubeliek tárogató kíséretében énekeltek: „Máma nem lesz takarodó, Ez a nap nem arra való. Tüzek mellett daloljatok, Éberségben maradjatok! Éljen a haza! Dég felől jön nagy ellenség Sión vár a nemzetőrség. Sebes, mély a nagy Kanális Köröttünk jár sok huszár is. Éljen a haza! Császár hada készen várunk Hajnallik a szabadságunk.
