Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Töttős Gábor: 1848/49 emlékei Tolna megye irodalmában
Töttős Gábor • 1848/49 emlékei Tolna megye irodalmában 83 S kilenc nehéz sebéről Letépi kötegét - A sírásók könyezve Ássák el tetemét. Sokan - eléggé méltánytalanul - nem többnek, mint vadromantikus versnek tartják ezt a művet, holott a maga korában a megírása páratlan tett, utóélete pedig jelképesen mutatja szabadságharcunk eszméinek közeli s távoli hatását. A közép-európai irodalom jeles ismerője, a paksi születésű Kovács Endre fedezte föl Jan Neruda Honvéd című versét, amelyben Garay műve csekély átköltéssel az első részt képezi. A cseh költő a tettet továbbgondolta s leszűrte belőle azt a tanulságot, amely a cseh forradalmi mozgalom jelszava lett: „Mi még nem tudunk meghalni a hazáért!” Ezt a gondolatot gyakorlatilag változtatás nélkül vette át a bolgár forradalmi irodalom, s így már három nemzet fiainak lett oly súlyos jelentőségű Garay fájdalmasan merész verse. Arra, hogy századunkban mennyire nem ismerik már, sajnálatosan éppen maga Kovács Endre említett tanulmánya ad példát: közli Jan Neruda költeményét eredeti cseh nyelven, magyar prózai fordításban, de nem jön rá, hogy ennek nem Petőfi képzelt életrajzi motívuma az előképe, ahogy ő hiszi, hanem az imént idézett mű. Garay költészetétjen Neruda igen jól ismerhette, mert éppen abban a lapban jelentek meg cseh nyelvre átültetett Garay-versek, amelybe ő is írt, később pedig szerkesztője is lett. S ennyi véletlen már nem véletlen... A szabadságharc, a végén az aradi gyásznappal a hétköznapokban és az irodalomban kettős folyamatot: indított el. Az egyiket Illyés Gyula az Ozorai példa című színművének megírása idején fogalmazta meg zseniális négysorosában. OKTÓBER 6 Kezét - mert ő ölt, maga a király - egy nép arcába törölte bele. Nem volt e földnek Petőfije már! így kezdett lenni Ferenc Józsefe. E folyamat vége az 1848. március 25-ét is látó szekszárdi Béla téren az, amikor 1914-ben hiteles följegyzések szerint már így énekelték a közismert dalt: „Ferenc Jóska azt üzente...” Ennél tovább nem alakulhat egy történelmi személyiség arca... A másik folyamat előbb a bukást elsirató népdalokban formázza a maga hőseit a saját képére. Molnár Rózsa majd száz évvel az események után, 1947-ben gyűjtötte Sárpilisen a következő dalt:
