Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 1. szám - Töttős Gábor: 1848/49 emlékei Tolna megye irodalmában

84

Új Dunatáj 1998. március

„Kossuth Lajos meg a Bém (!) Vályogot vet, mert szegény. Muszáj szegénynek,

Máskép nem élhet.

Perczel Móric ködmenbe Rakosgatja ötvenbe.

Muszáj szegénynek, másképp nem élhet.”

Ez a szemléletmód minden jelentős eseményt az 1848-1849-es évek mérlegére téve értékelt, ahogy az 1897-et idéző, 1936-ban Kerényi György gyűjtötte népdal is jól tükrözi ezt szintén Sárpilisről:

Elkészült már Nyék alatt a vasút,

Azon jön be Garibaldi, Kossuth.

Meghozta a nemzeti lobogót.

Vigyázz német, szűk lesz a bugyogod!

A dacos, izzó és tiszta Petőfi koszorúi érzelemvilága is innen gyökeredzik. Babits Mihály maga írja meg Halálfiai című regényében Ujfalusy Imre (Döme bácsi) alakjában a mindhalálig ’48-as tisztet s az általa nevelt kis rokon magát a költőt (Imruskát) formázza:

„Döme bácsi, más idők tanúja... Ama más idők - melyeket a történelem nagy időknek is mond - nagyobb szórakozásokat ismertek; de eszméik unt ereklyékké váltak, mint régi fegyverek, melyekre többé semmi szükség; hisz minden rendben: haza és szabadság! Mi adhatott még mámort e Szilárdság között? Döme fia, Ákos, s Cenci fia, Imre, levonták a konzekvenciát. De ez romantikus konzekvencia volt: önállóbb lelkeké és dúsabb erszényeké. Másoknak csak paródia jutott a mámorból: Salamontól hozatott butéliák s regényekből másolt elragadtatások. Döme azonban, különb kor tanúja, tétlen és dohogva ült elsötétített zsalui mögött. (...) Aztán leült megint kinyújtott lábbal a kanapéra, és elővette a maga újságát, egy nagy függetlenségi lepedőt. De nem derítette föl honfiúi szívét, amit ott olvasott. - Semmi sem lesz ebből az országból - dörmögte. - Minden kiváló embere odaadta magát a hatalomnak.

Összedugta kezét, és behunyta szemeit haragos hullámok környezték öreg lelkét, mikor egyszerre egy egész más hullám csapott feléje - mint fürge csónak ezüst uszálya zord tengerhabokon -, csengő nevetés, gyereknevetés a szomszéd szobából. Imruska még kora délután bekéredzett oda - mint máskor is gyakran -, mert