Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Töttős Gábor: 1848/49 emlékei Tolna megye irodalmában
Töttős Gábor • 1848/49 emlékei Tolna megye irodalmában 79 Egy közülök az utast meglátja, S igy kiált rá: Kend az, János bátya? Szólják már, hol veszi magát itten, Merre, honnan, hova? hozta isten! Hozott ám a balsors, melyre átok! Jó barátim, oda van hazátok! így beszélt ő keserűn nevetve, Nevetése sirásnak jó lenne. Honnan jövök? árulás földjéről, Meddig megyek? mig lábam ki nem dől. Huszár voltam, isten katonája, Most úgy hívnak hogy . . .[gyáva] Hej Világos, átkozott Világos! Alattad lett hírnevünk homályos, Ott gyalázott meg az ilyen adta . . . Nem szólt, csak fogait csikorgatta. Kis vártatva - mert a falu népe Kérte őt, hogy még tovább beszélne - így folytatta, faderékra ülve S mindig többen gyülöngtek körűié. Árulás volt, győztünk Zsojcza mellett, Győztünk, mégis retirálni kellett, Holott kardunk győztes villámlása, A Muszkának lett volna romlása. Nem engedtek űzni, szedte vette! Mig erejét ismét össze szedte, S most már ő jött üldözve mögöttünk, Aradig tiz harapást nem ettünk. Több gondom volt fakó paripámra, Éhezett, fogyott szegény pára, Egyre mindig marsban, soha ólban, Debreczennél lőtték ki alólam.
