Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 1. szám - Töttős Gábor: 1848/49 emlékei Tolna megye irodalmában

80

Új Dunatáj 1998. március

Világosnál összegyűlve álltunk,

Azt hittük, hogy végcsatára szállunk, S mely előre mindig, bátran rontott,

Mi századunk képezte a frontot.

Front elébe őrnagyunk kinyargal,

Sápadt arccal, fényes kivont karddal, Szólni akart és lett nagy csendesség, Minden szava fülembe cseng még.

Fiaim! szólt - bátor jó vitézek,

Fáj a szivem, ha reátok nézek,

Rátok, kikkel Nagy-Sallónál voltam, Rátok, kikkel Szőny alatt harcoltam.

Dicsőség volt telketek párnája,

A nevetek: Isten koronája,

S mert valátok mindig halni készen,

Mi vár rátok, tudjátok? szégyen.

Üres szóra, puszta ígéretre,

A sereg már fegyverét letette,

A seregnek színe, java, bátra,

Fiaim! még csak ti vagytok hátra.

De mit kiki fő kincsének tartott,

Egyitök se adja át a kardot,

Szégyen arra aki által adja,

Elég, ha megmarad markolatja.

És a zászlót, mely alatt küzdöttünk,

S száz csatában lobogott felettünk Melyre szent név: Szabadság - van Írva, Diadalként ellenség ne bírja,

Tépjétek szét, rongyait vigyétek.

Az legyen legszentebb ereklyétek, Aztán menjen kiki merre akar,

Éljen a hon s az elárult Magyar!