Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Töttős Gábor: 1848/49 emlékei Tolna megye irodalmában
78 Új Dunatáj 1998. március VILÁGOS UTÁN 1849. augusztus 20. Úti porral fedve fáradottan, Mi gyászos legény közelget ottan? Oly szomorúan bandukál előre, Mintha nem is e világról jönne. Sipkája szemébe vágva mélyen, Izzadás és bánat ül a képen, Jobb kezében tört kard markolatja, Mással - botján, kis motyóját tartja. Durva inge, egykor tán fehér volt, Most setétlik rajta szeny és vérfolt, Megkopott a veres nadrág szőre, Rongyos is volna már ünneplőre. De hisz neki nincsen vasárnapja, Nem is tudja, hogy ma István napja, Ej és nap utazva szomjan, éhen, Megáll s körül néz a falu végén. Szülőhelye földig le van égve, Kormos falak bámulnak az égre, Alig látni embert úgy megfogytak, De a sírok ott künn, szaporodtak. Izzadását ekkor letörölte, Talán egy pár köny is volt közötte, S mint felhők közt a magános csillag, A néptelen utczára beballag. Újra fedve van a faluháza, Ereszében négy ember tanyáza, Beszélgetnek oly busán, komolyan, Mint a kiknek házában halott van.
