Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Töttős Gábor: 1848/49 emlékei Tolna megye irodalmában
Töttős Gábor • 1848/49 emlékei Tolna megye irodalmában 63 núja voltam a katonai makacsságnak és a Gamin hősiességének. Az őrházban volt 24 katona. Ezek folyton kifelé lövöldöztek. A térség nagy volt, ahol mi ostromlók állottunk. Az őrházat föl kellett gyújtani. Egy 14 éves fiú vállalkozott erre, megygyújtott egy kéve zsuppot és vitte az őrház felé, egy golyó leterítette. Egy másik Gamin felkapta a zsuppot, és szalad az őrház felé. Az is elbukott. Jött egy harmadik egy másik égő zsúppal, ezt is lelőtték; csak a negyediknek sikerült az őrházig eljutnia és azt felgyújtania. Néhány katona kimenekült, a többi bennfulladt. A Tuilleries és a Palais Royal ostroma másfél óráig tartott. A nép, a mi fegyverünk győzött! A királyi palotában 3000 ember, lovas, gyalogos és tüzér volt 6 ágyúval. A parancsnok látván a haszontalan vérontást, testvérgyilkolást, visszavonult. Csak ekkor határozta el magát Lajos Fülöp arra, hogy menekül és gyalog hagyja el palotáját a Tuillier kerten keresztül a feleségével együtt. Délután 1 órakor. - Délután 2 órakor a trónteremben füstölgő puskával ültem bele a trónusba, amely néhány perc múlva kirepült az ablakon. Egy darabka vörös bársonyt hoztam haza magamnak e nap emlékére! Itt kaptam a jobb combomba egy szelíd kis lövést, amelyet csak este éreztem, mikor már nagyon kezdett sajogni. Dehát ebcsont összeforr! A helye bizonyítja. A trón amint kirepült az ablakon az ezernyi nép közé, az vállra emelte, vitte és máglyán elégette...” Itthon a hírek lassan szivárognak: csak egy hét múlva tart zárt tanácskozmányt az utolsó rendi országgyűlés a francia forradalom hírére. Másnap Kossuth már független felelős minisztérium létrehozását követelte, ezt ötödikén megyénk követei gyorspostával küldik Tolnába, hetedikén a megyegyűlés már ennek támogatására szólítja fel a két konzervatív követ urat, Gaál Eduárdot és Forster Károlyt. Újabb két nap múlva Garay János az Ellenzéki Kör lakomával egybekötött ülésén elmondja - akkor még Utósófarsang éjjelén című - fájdalommal és jóslattal teljes költeményét, amely Petőfi Nemzeti dalinak méltó előzménye. KOMOLY SZÓ A VIHAR ELŐTT (Március 9-én, 1848.) Utósó farsang éje van, A mámor és toborzás éjjele; A magyar embert, mint embert s magyart Olly sok keserv és bánat sújtja le: Hogy nem vehetjük néki rósz névén, Ha kedv-mámorba fúl ez éjjelen.
