Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Töttős Gábor: 1848/49 emlékei Tolna megye irodalmában
64 Új Dunatáj 1998. március Ki fogja kárhoztatni a szegényt, Ki nappá teszi rövid éjjelét, Hogy reggel arca vér verejtékével Ehesse könnyel sózott kenyerét? Ha borra költi pénzét e napon S vígságot vásárol a mámoron? Ki vádolandja mezején a népet, Melly nem magának vet s másnak arat, Ha egyszer egy évben, ez éjjelen Kezébe kapja a tölt poharat S cigánya bús nótáján felvidul? Holott borába most is könyje hull... Utósó farsang éje van, A mámor és toborzás éjjele; Csak egy viraszt, csak egy virasszon ébren, A honfiúnak edzett kebele! Az ő szivén legterhesb súly vagyon, Mellyért remeg, - a szívimádta hon! Az ő szeméből a szegény könyűi, Mint hű tükörből, visszarezgenek; Az ő szivén a nép fájdalma ég, Melly azt aggállyal s búval tölti meg; De nem magáért, nem egy életért, Agg ő s remeg, az összes nemzetért. Kockán az alkotmány s a szent szabadság! Vagy elveszítjük bűnös-hanyagon, Vagy visszanyerjük fényes győzelemmel, Nem állhatunk s nem állunk meg félúton; Gördül s megindúlt immár a kerék... Hol áll meg? isten tudja és az ég! Utósó farsang éje van, A mámor és toborzás éjjele; Jobb vígadozni, mint renyhén aludni, Ébren van még a nemzet jobb fele!
