Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 1. szám - Töttős Gábor: 1848/49 emlékei Tolna megye irodalmában

62

Új Dunatáj 1998. március

„Szerdán, február 23-án reggel 8 órakor a nemzetőrség parancsnoka fegyverbehívást doboltatott végig Páris utcáin. A nemzetőrség egy része sorakozott is a gyűlő helyeken, de csak azért, hogy a rendet fenntartsa, de keményen harsogtatta, szuronyos fegyverére támaszkodva e szókat: »Vive la Reform! A bas Guizot! (A rettegett minister.) Éljen a reform Le Guizot-val.« A Petits-Peres-en a nemzetőrség szuronynyal rohanta meg a Municzipialisok gárdáját, akik a népre tüzelni készen álltak és fegyverüket a leggyalázatosabb tettre használni készültek. És folyt a vér! Délután 2 órakor Molin és Dupin a királyi palotába hívattak, ahol Guizot a ministeriumot letette és társaival együtt visszalépett. Négy órakor értesítették Páris lakosságát Guizot bukásáról. A lakosság lecsendesült. Este Páris kivilágíttatott a reform megadásának hírére. A nép csoportokra oszolva danolta a Marseillaise-t és a Girondisták dalát. Az utcákon, boulevardokon, a külügyminiszter lakása udvarán egy század katonaság volt elhelyezve, Guizot személye biztosítására. Ezek a 14-es gyalogosok voltak. A nép szidalmazta őket azért, mert az utált ministert strázsálják. Ezek sortüzet adtak a népre és ötvennégy férfi esett el. Ez 10 óra után történt. Erre a nép újra felbőszült. A halottakat vállra kapta és a sötét éjszakán végig vitte az utcákon, kiáltva: »Fegyverbe! Fegyverbe!« Bosszút esküdött királyra, katonaságra a nép gyilkosaira. A kiáltás visszhangzott Páris minden zugából. A vészharang, az öreg »Burdon« is megszólalt a Notre Dame tornyában; ha ezt a harangot meghúzzák, Páris minden nemzetőrének rögtön fegyvert kell fognia és a gyűlhelyre mennie.

Rémes volt az éj! Olyan alakok mutatkoztak, kik borzadályt gerjesztettek. Férfiak, asszonyok lángoló arccal, rongyosan. Fúriák, kik karmaikkal tépték a kövezetét és emeltek megronthatatlan barikádokat. A boulevard fáit kivágták, hogy a széles boulevardokon barikádokat emelhessenek. Feldöntött omnibuszokból, kocsikból, hordókból, bútorokból és minden elképzelhető anyagból készültek a barikádok, úgyhogy mire megvilágosodott, több mint hatezer barikád állt készen, - védelmezve zsúfolásig megrakott elszánt, részint fegyveres, részint fegyver nélküli emberekkel. Elkezdődött a vérontás kegyetlenül.

Csütörtökön, február 24-ére virradóra a nép fegyvert szerzett magának a katonaságtól, magánosoktól, hogy küzdhessen a Szabadságért, Egyenlőségért és Testvériségért! Ezek közé álltam én is, éspedig egy nemzetőr gazdám fegyverével, ki beteges lévén, átadta azt nekem. Ezt használtam a Place Hotel de Ville-nél, a Tuilleriáknál, Palais Royalnál, a Boulevard des Italianin, a Parte St. Martinnál, a Bastille téren, ahol a Bourbonok, illetve az Orleansok trónját elégettük!

Végre a katonaság parancsot kapott, hogy ne küzdjön a nép ellen. A nép megéljenezte a katonaságot, ki átnyújtotta fegyverét. Odilon Bárót, a nép embere lóháton a boulevardokon nyargalt Lamorciére tábornokkal. Egy nagy csapat nép, katonaság, nemzetőrök e kiáltással: »ATuilleries-be!« És megindult a nép a Tuilleriesbe és a Palais Royal felé. Útközben az őrházat megtámadta a néptömeg. Itt is szemta-