Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Dobos Gyula: "Életemet a hazának szentelem" Perczel Mór (1811-1899)
46 Új Dunatáj 1998. március A törökök vendégnek kijáró tisztelettel fogadták a magyar menekülteket. Sokan félve attól, hogy a Porta orosz nyomásra kiadja őket az osztrákoknak, vallást váltva, beléptek a török hadseregbe: pl. Bem, Kmetty stb. Perczel Miklós útinaplójában leírta, hogy a korrupt török tisztviselők meglopták a hontalanokat, „ronda, tömlöchöz hasonló, üres szobában” helyezték el a tiszteket, miközben a Portának ezreket számoltak fel csak bútorozás címén. A diplomáciai erőfeszítések és Bécs októberi mentességi ígéretének hatására a tisztek kisebb része, de szinte valamennyi altiszt és közlegény hazatért. Ausztria nem ragaszkodott a maradék kiadásához, de követelte internálásukat. Számukra török kormány Sument/Sumla) jelölte ki téli szállásnak. Ekkorra azonban a török vendégszeretet egyre inkább a fogvatartás jeleit mutatta. A tétlen, unatkozó hontalanok között pedig napirenden voltak a késhegyig menő viták, a verekedések, a párbajok. Ebből a Perczelek sem maradtak ki. így szerzett Asbóth örök emléket arcára a Perczel Miklóssal folytatott kardpárbaj eredményeként. 1850. február közepén indultak Sumenből és érkeztek Bursán át számütetésük színhelyére a kis ázsiai Kütahyába. Megélhetésükről a török kormány gálánsán gondoskodott: Perczel Mór tábornok rangjának megfelelően 3 500, de ezredes testvére, Miklós csak 900 piaszter havi ellátmányt kapott. 1850. szeptemberétől felesége Sárközy Júlia is megérkezett, így a tábornok együtt élhetett családjával. A hontalanok két pártra bomlottak, ahogy Batthyány Kázmér írta egyik levelében már annak sem lenne igazán jelentősége, ha a politikai helyzet kedvezőbbé válna: „...mert nekünk két dynastriánk volna, ki vetélkedésbe lépne, az őket képviselő két híresférfiak személyében. Van nekünk a Kossuth-ház, s van a Perczel-ház, kik már most dühös ellenségképpen egymás mellett laknak, s kiknek mindenikének maga pártja van. ” Mindkét „párttal" gyakorlatilag csak a levél írója volt kapcsolatban, ám közvetíteni ő sem tudott közöttük.
