Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Dobos Gyula: "Életemet a hazának szentelem" Perczel Mór (1811-1899)
Dobos Gyula • Perczel Mór 47 Az élve eltemettetés primitív körülményei közül való kilépést jelentette az Amerikába távozás lehetősége. Addig az is eseménynek számított, hogy egy Guld nevű festő megörökítette az emigráció nagyjait. Volt tehát miről beszélni, pl. arról, hogy Kossuth arca inkább túlvilági, mint élő, hogy Batthyány és Perczel Mór képe inkább bárgyú, mintsem egy hőshöz illő, stb. Az emigránsok többsége 1851. szeptember 10-én távozott és novemberében érkezett meg New Yorkba a Mississipi fedélzetén. Perczel Mór felesége szülése miatt csak később,1852. márciusában hagyta el Törökországot, amerikai útlevelével Máltára hajózott, majd Londonba készült, de végül csak a csatornaszigetekig jutott, később Brüsszelben élt. 1851. szeptemberében, mint számos emigráns esetében, ellene is lefolytatták a hadbírósági eljárást és az újépület udvarán (katonaiskolás korában a lengyel ügy miatt ott tartották fogva) távollétében, jelképesen (in effigie) felakasztották. Vagyonát azért nem tudták elkobozni, mert apja Perczel Sándor tételesen bebizonyította, hogy Mór egykori anyai örökségének már a többszörösét elköltötte, költekező életmódjával és azzal, hogy neki, az apának kellett számos kártyaadósságát kiegyenlíteni. Ennek ellenére, mint a családi iratokból tudjuk, Mór egyre népesebb családja amikortól lehetett, 1854-től számos alkalommal kapott támogatást a szülői háztól. A Jersey szigeti Gronwillben számos magyar emigráns élt: Teleki Sándor, Thaly Zsigmond, Orbán Balázs, Beöthy Ödön... Itt a La Manche-csatorna kis szigetén töltötte napjait - a feljegyzések szerint eléggé vidáman - a III. Napóleon önkénye elől önkéntes számütetésben élő Victor Hugo is. 1854 után néhány évig itt élt Perczel Miklós is feleségével. Mór testvérével közösen gazdálkodott. A gyermektelen testvér és felesége, Lationovics Hermina örökbefogadták, majd magukkal vitték Amerikába a még Törökországba született Miklóst, Mór fiát. Amikor 1859-ben a piemonti-francia együttműködéssel megkezdett olasz egyesítés időszakában felmerült egy magyar légió felállításának gondolata, Perczel Mór tüstént Torinóba utazott és több alkalommal tárgyalt Kossuthtal, találkozott Cavour miniszterelnökkel, számos emigránssal, így Teleki Lászlóval is. Perczel Mór a magyar emigránsokkal együtt elhitte, hogy III. Napóleon segíteni akarja a magyar ügyet. A solferinói és a magentai győzelem után megkötött villafrancai béke azt bizonyította, hogy Napóleonnak csak eszközként, célja elérése érdekében volt szüksége a magyar emigrációra. Savoyáért és Nizzáért cserébe csak ennyi szerepelt III. Napóleon Habsburg-ellenes terveiben. A felállított magyar légió, a világ különböző részeiből összesereglett magyar emigránsok egy millió frankos tételt jelentettek a francia udvar kiadásában, de a magyar függetlenségért folyó harc támogatása csak a magyar emigránsok ál
