Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Dobos Gyula: "Életemet a hazának szentelem" Perczel Mór (1811-1899)
Dobos Gyula • Perczel Mór 39 Stájerországba bevonulni, javasolta a két ország között a kereskedelem és a baráts ágos érintkezés helyreállítását. Az osztrák csapatösszevonások miatt azonban november 9-től egymást érték Perczel Mór és Burich tábornok csapatainak összecsapásai. Perczel szuronyrohammal elfoglalta Friedaut, majd Letenye felől megtámadta a horvátokat, akik Várasd felé visszavonulva feladták a Muraközt. A november végi légrádi horvátok elleni újabb siker után, az OHB utasítására Perczel elhagyta Csáktornyát. Csapataival visszatért, hogy a Görgey Artur által vezetett feldunai hadtest balszárnyához csatlakozzon. Az OHB Kossuth javaslatára az ozorai és a muraközi sikerekért ekkor már tábornokká nevezete ki Perczel Mórt. A stratéga Görgey a szorosokat megerősítve is védhetetlennek tartotta és már az egyesülés előtt visszavonta csapatait a Vértes és a Gerecse mögé. Perczel Mór amikor Kossuth december 30-i levelében, a hátrálás lehangoló hatására hivatkozva, a harc felvételére buzdította „Valami gyó'zelmecskét édes Móricom! Különben az örökös retiráda lever minden bátorságot a nemzetben!” - vállalta a harcot Mórnál. A harc vállalásának valószínűleg a Kossuth levélen kívül más oka is lehetett. Perczel meg akarta mutatni a nemzetnek, hogy nem Görgey, hanem ő az igazi hazafi. Perczel Mór és Görgey Artur ellentétnek egyik magyarázata még az ozorai diadalhoz vezethető vissza. Perczel Mór soha nem tudta megbocsátani Görgeynek, hogy az általa ajándékozott fegyvert továbbadta szolgájának. Egy másik verzió szerint az akkor még őrnagy Görgey nem ismerte el Perczel ezredes parancsnokságát, aki valamely jelentés elmulasztása miatt felelősségre vonta. A nézeteltérést csak a tiszttársaik tudták elcsitítani. Az események azt bizonyítják, hogy a politikusból a
