Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 1. szám - Dobos Gyula: "Életemet a hazának szentelem" Perczel Mór (1811-1899)

38

Új Dunatáj 1998. március

irányított 1180 fős Tolna megyei nemzetőrzászlóaljat találta,nem vette át a főparancsnokságot, azonnal visszatért Budára, lemondott és Bécsbe sietett.

Az események felgyorsultak. A király nem járult hozzá a 2. Batthyány kormány megalakításához, az országgyűlés pedig nem fogadta el az V. Ferdinánd által kinevezett Lamberg Ferencet főparancsnoknak, sőt utasította Móga János altábornagyot a harc felvételére. A szeptember 28-i sukorói haditanács ülésén éles vita bontakozott ki a csatát akaró és a visszavonulást támogató főtisztek között. Móga mellett állt Teleki Adám, a korábbi parancsnok, Holtsche tábornok, Milpöck ezredes. A harc vállalását szorgalmazták a kormánybiztosok, a Zrínyi csapatot irányító Perczel Mór, valamint a tolnai nemzetőrök parancsnoka, Perczel Miklós. Az ádáz vita hevében a főparancsnok szájából még az is elhangzott: „Mi leszha a nemzetőrök az első ágyúlövésre megfutnak?“ Ez a megjegyzés utalás volt a tolnai nemzetőrök szégyenletes ókéri futására. A nem kevésbé éles válasz Perczel Miklós parádriposztja volt. „Még mindig jobb, ha elsőre és nem lövés nélkiilfutnak el." Ezzel ajellasics elől a határtól hátráló hadvezetési taktikára utalt. Ez után a végső döntés az volt, hogy Móga nem támadja Jellasics állásait, de ha az támad, a sereg védekezni fog.

A pákozdi győzelem után Móga altábornagy néhány soros levélben gratulált Perczel Mórnak, elismerve, hogy a nap (győzelem) érdeme „az Ön fivéréé és a tolnai nemzetőrgárdáé. "Érdekes a levélke vivőjének személye, aki gróf Andrássy Gyula, ekkor parancsőrtiszt, később 1848/49-es szerepléséért távollétében halálra ítélt, jelképesen felakasztott, aki a kiegyezés után a magyar kormány miniszterelnöke, majd az OMM. külügyminisztere lett.

Perczel Mór a csatát követően még a kormánybiztosokkal is összeszólalkozva minden erejével meg kívánta akadályozni a fegyverszünet megkötését. Az események őt igazolták, a honvédség nagy lehetőséget szalasztott el. Móga megelégelve a renitens Perczel jelenlétét, megbízta a „Róth etetése alatt álló osztrák-horvát hadtest elleni hadi operáció” irányításával. Ezt a feladatot a Csapó Vilmos által vezetett Tolna megyei nemzetőrökkel sikeresen oldotta meg. Perczel Mór csak a feltétel nélküli kapitulációt volt hajlandó kezdettől fogva elfogadni. Ezt bizonyítja, hogy amikor Philipovics tábornok tárgyalni jött, de nem volt fegyverletételre felhatalmazása, távozásra kért engedélyt, hogy felettesével Róth tábornokkal tárgyalhasson, Perczel Mór harciasán megjegyezte: „Jól van. Értekezzenek. Az egyezkedésre adok 6 órányi időt. Különben az idő eltelte után mind Önt, mint Róth generált, kissé magasabbra emeltetem:” Az. ozorai siker után Perczel Mór 3 zászlóalj gyalogossal, 2 század Miklós huszárral és 8 ágyúval Fiorvátország felé indult. Enying, Kenese érintésével, Füredről Keszthelyig hajóval október 16-án már Kanizsára érkezett. Dandárát itt megerősítették a zalai önkéntesek 47.zászlóaljával. Október második felében felszabadította a Muraközt. Katonai sikerei mellett politikusi vénáját mutatja, hogy azonnal levelet küldött a stájer városok hatóságaihoz, jelezve, seregeinek nem áll szándékába