Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Bebesi György: A rendőrszocializmus
Bebesi György ■ A rendőrszocializmus 73 tekről, az önsegélyező egyletekről stb. Ezáltal a mozgalom kapott egyfajta „szabadegyetemi” jelleget, s ez hozzájárult sikeres elterjedéséhez, illetve segített abban, hogy a hallgatók gondolkodását mindig szigorúan vett gazdasági kérdésekkel kössék le.45 Mivel a zubatovi munkásszervezetek nem tudták rövid idő alatt átfogni a munkásság egészét, sztrájkokra, megmozdulásokra ezután is sor került, ilyen volt például az 1901 márciusi szentpétervári diák - és munkástüntetés, amelyet kozák lovasezredek vertek szét, avagy szintén a fővárosban májusban az „obuhovi ellenállás” néven ismertté vált megmozdulás, ahol a sztrájkolok és a rendőri-katonai alakulatok összecsapása 7 halottat, több tucat sebesültet, 200 letartóztatást és 31 kényszermunka-száműzetés ítéletet jelentett.46 Mindenesetre a totális ellenőrzés igényével fellépő rendőrség a belügyminisztérium sajtóügyi főigazgatóságának titkos közleménye révén megtiltotta az újságok szerkesztőinek, hogy előzetes cenzori engedély nélkül bármiféle anyagot közöljenek a gyári munkások megmozdulásairól. A zubatovscsina eközben ért el látványos sikereket, például amikor valamely alkalomból jelentős tömegeket sikerült megmozgatnia. Ilyen volt az 1902 február 19-i moszkvai nagygyűlés, amelyet a monarchista munkások szerveztek a jobbágyfelszabadító II. Sándor cár szobra előtt. A rendőrszocializmus lényegét legtalálóbban az ötlettel szemben kezdettől fogva szkeptikus Vitte fogalmazta meg: „A „zubatovscsina” gondolata éppen olyan egyszerű, mint amilyen naiv. Ha a forradalmárok, illetve mindenféle szocialista és anarchista szervezetek azért gyakorolnak befolyást a munkásokra, mert pártjukat fogják, és elméleteik jólétet ígérnek, a legegyszerűbb módon kell velük megküzdeni. Ugyanazt kell cselekedni, mint amit a forradalmárok tesznek. Rendőri úton kell létrehozni munkásszervezeteket, (kiemelés tőlem. B. Gy.) amelyek védelmezik a munkásokat, azaz főként inkább csak hangoztatják a munkások érdekeinek védelmét. Különféle társulatokat, gyűléseket, előadásokat, szentbeszédeket valamint betegsegélyező és más pénztárakat kell szervezni számukra. A forradalmárok támadják a társadalom jelenlegi szervezetét, mindenekfelett a tőkét, ami csábítólag hat a munkásokra; de minek törődjünk mi a tőkésekkel, a társadalom mai szervezetén nyugvó iparral; a mi számunkra a nyugalom a legfontosabb, az hogy fenntartsuk a rendőrállam rendszert (kiemelés tőlem B. Gy.), amely külső nyugalmat biztosít. Természetesen ezek a Zubatovok, Trepovok és hozzájuk hasonlóak nem tudnak eligazodni az anarchista szocializmus eszmekörének lényegében. Feltételezték, hogy ugyanazokkal az eszközökkel, amelyeket ezek alkalmaztak, ennek pontosan az ellenkezőjét is elérhetik”.47 1902 áprilisában Sztyepan Balmasov egyetemi hallgató agyonlőtte a munkáskérdés megoldásán dolgozó Szipjagin belügyminisztert, mert egy korábbi diáklázadásban történő részvételéért egy évre katonának küldték, ez volt az eszer párt harci szervezetének első akciója. Az új belügyminiszter a rendkívül erős egyéniségű Pleve nagyon határozottan magáévá tette a munkásság rendőri ellenőrzésének gondolatát. Első lé
