Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Bebesi György: A rendőrszocializmus
74 Új Dunatáj 1998. december pásként elrendelte, hogy a munkaadók és a munkavállalók között közvetítő szervezeteket, az úgynevezett üzemi inspekciókat mindenütt a helyi kormányzóknak rendeljék alá, a közvetítést júniustól üzemi sztarosztákra bízták. Egy évvel később a bányászokat és a munkahelyi ellenőrzési felügyelőségeket rendelte közvetlen kormányzósági kontroll alá. Miközben a rendőrség az ellenőrzés szigorítása irányába tolta volna el a rendszert, a pénzügyminisztérium gazdasági megfontolásokból a szociális követelések kielégítésére helyezte volna a hangsúlyt. A minisztériumi hatásköri viták mellett nézeteltérések keletkeztek a mozgalom vezetői között is: Ozerov professzor előadásai ugyan egyre több hallgatót vonzottak, (előfordult, hogy 300 fős közönség figyelte a professzor okfejtését48) ugyanakkor a liberális beállítottságú egyetemi tanár inkább a mozgalom önkényuralmat korlátozó politikai ellenzék szerepében látott fantáziát, és ennek megfelelően ebbe az irányba kívánta továbbfejleszteni a mozgalmat, Zubatov és környezete az eddig szerzett jogosultságokat is sokallta. Egyes szervezeteknek ugyanis megengedték, hogy munkástanácsok irányítsák őket, s bár kellő számú „megbízható” munkást építettek be előzőleg, miután ezek az emberek rendre kisebbségbe kerültek, egy idő után nem tudták megakadályozni, főként gazdasági krízis idején a sztrájkokat. A falusi mentalitásra támaszkodó valláserkölcsi nevelés alul maradt a mindennapok tragikussá váló szociális - megélhetési gondjaival szemben. 1902 nyarától a mozgalom fokozatosan kezdett kicsúszni létrehozóinak ellenőrzése alól. Már 1902 májusában sztrájkhullám söpört végig a nagyipari központokban, különösen erőteljes volt az ellenállás a Nyizsnyij Novgorod melletti Szormovóban, ezek az események ihlették M. Gorkij: „Anya” című regényét.49 Ez év novemberében Don-Rosztovban zajlott le nagyarányú tüntetés és sztrájk, ez volt az első, amelyet nem értelmiségek vagy diákok, hanem választott munkástanácsok szerveztek.50 Kosztromában Knyazev a helyi kormányzó megrémülve az eseményektől már május elején azzal a kéréssel fordult Sz. Alexandrovics nagyherceghez, a moszkvai katonai körzet parancsnokához, hogy küldjön csapatokat a városba, mert „...A munkások között rendkívül elterjedt kormányellenes proklamációk és kiadványok zavargásokat idézhetnek elő, amelyeknek elfojtásához a kosztromai rendőrség kis létszáma folytán - csapatok küldése szükséges.”51 A rendőrség 1903 májusától az európai Oroszország 46 kormányzóságában bevezette a járási és a körzeti rendőri hivatalok intézményét, ennek ellenére június-augusztus folyamán újabb sztrájksorozattal kellett az államnak szembenéznie, ezúttal a déli iparvárosokban. A sztrájkhullám június elsején Odesszában kezdődött, és 17-e után terjedt át Ukrajnára és a Kaukázuson túli területekre, ahol több mint 200 000 ember vett részt a megmozdulásokban, csak Bakuban több mint 50 000-n demonstráltak. A követelések elvileg nem lépték túl a rendőrszocializmus kereteit, mert 9 órás munkanapot, béremelést és munkakörülményeik javítását követelték. Ez a zubatovscsi-
