Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 4. szám - Bebesi György: A rendőrszocializmus

72 Új Dunatáj 1998. december sága, ez év folyamán sikerült organizációikat a mechanikai iparágak többségére ki­terjeszteni, és a kölcsönös segélyegyleteket a szektorban általánossá tenni, majd az eredményes moszkvai kezdetek után a szervezőmunkát a dél-orosz ipari nagyváro­sokban is folytatták, pl. Odesszában sikerült az Ohrana által indukált munkásszer­vezeteket létrehozniuk.38 Zubatov nemcsak az illegális forradalmi pártoknak, ha­nem a legális zsidó munkásszerveződéseknek is alternatíváját kívánta nyújtani, ezért ügynökeivel 1902-ben megszerveztette a Független Zsidó Munkáspártot Minszkben.39 Ezzel elérte, hogy nemcsak a munkás, hanem részben a nemzeti mozgalmakat is ellenőrzése alá tudta vonni. A zsidó munkásszervezetekkel kap­csolatban Pleve belügyminiszter a következő iniciatívát adta ki: „A gazdag zsidó­kat ne kergessétek széjjel, a szegényeket hagyjátok élni!” A zubatovi szervezeteket kétféle módszerrel kívánták bebiztosítani: egyrészről a létrejövő organizációknak el kellett fogadniuk azokat a szervezeti és működési szabályzatokat, amelyeket az Ohrana teoretikusai dolgoztak ki a számukra, és betartásukat a gyárfelügyelőségek ellenőrizték. 1901 májusától pedig a munkásszervezeteket egy a pénzügyminiszté­riumban kidolgozott koncepció szerint a választott munkásmegbízottak, afféle vá­rosi sztaroszták vezetése alá rendelték. Ezeket a munkások kizárólag a hatóságok és a tulajdonos bizalmát élvező jelöltek közül választhatták meg.40 Zubatov az anar­chista szociálforradalmár szervezeteket is kontroll alá kívánta vonni, ezt azonban az egyre gyakrabban „gyülekezeteknek” nevezett legalizált munkásszervezetekkel szemben csak rendőrségi-titkosszolgálati módszerekkel tudta megoldani. Ügynö­kanyag a szűkös megélhetési körülmények közepette bőven állt rendelkezésre, őket beépítette valamely harci szervezetbe, sőt sikeressé tette őket annak érdeké­ben, hogy a szervezeti hierarchiában az élre tudjanak kerülni.41 Az orosz rendőrség - bármennyire hihetetlen - egészen egyszerűen „megengedte” egy-egy beépített ügynökének, hogy likvidáljon egy kormányzósági főtisztviselőt, egyházi elöljárót vagy éppen rendőrtisztet, annak érdekében, hogy társai bizalmát elnyerje. A kipro­vokált terrorcselekmények egyrészről jó alkalmat kínáltak a „begyűjtésre”, a likvi­­dációra, másrészt egy kellemetlen ellenféltől, hivatali riválistól történő megszaba­dulásra.42 Zubatov leghíresebb beszervezése Jevno Azef (Azov)43 örmény-zsidó származású titkos ügynök volt, akinek sikerült az eszer harci szervezetek vezetéséig jutnia, de hírhedt provokátorrá vált Malinovszfojis, aki viszont a későbbiek során a bolsevik párt központi vezetőségébe jutott be.44 A munkásszervezetek kialakításá­ba Zubatov programjával rokonszenvező segítőtársakat is bevont: Ozerov liberális professzor a társadalmi mozgástér, a szabadságjogok szélesedéseként értelmezte a rendőrszocializmust, és szónoki tehetségével több moszkvai szervezet létrehozá­sában közreműködött. 1901 során előadásokat tartott a moszkvai Népházban és a Történeti Múzeumban olyan témákról, amelyek a munkásság érdeklődésére szá­mot tarthattak; így például a munkás segélypénztárakról, a fogyasztási szövetkeze­

Next

/
Thumbnails
Contents