Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Kupa László: Tisza Kálmán
60 Új Dunatáj 1998. december meg hallgatóságát. Tisztában volt vele, hogy a parlament nem tudományos viták fóruma, hogy az ott zajló vitákat nem a tudományos igazságok „ércnél maradandóbb” kritérium-rendszere alapján döntik el, hanem a T. Ház igazsága akár pillanatnyi igazság is lehet. Akkor és abban a szituációban érvényes - melynek csalhatatlan jele a parlamenti szavazattöbbség -, de ha a körülmények megváltoznak...A politikai igazságok tehát nagyonis kérészéletűek, pillanatnyiak, de egy-egy pillanat akár világtörténelmi jelentőségű is lehet. Tisza manőverező képessége szinte egyedülálló volt. Nemegyszer vertnek hitt pozícióból képes volt a küzdelmet a maga javára fordítani. Még a legforróbb parlamenti hangulatban sem veszítette el lélekjelenlétét és bámulatos nyugalommal verte vissza a legkülönbözőbb ellene irányuló támadásokat. Kitűnő taktikai érzékének köszönhetően mindig csak annyi árult el gondolataiból, amennyit a vita sikeres lefolytatása érdekében elengedhetetlenül szükségesnek tartott. Ha pedig valamely politikai természetű titkát nem akarta megosztani képviselőtársaival, úgy nem volt olyan felszólaló, aki elhatározásának megváltoztatására rábírta volna. Ilyenkor eszköztárából nem hiányzott a mellébeszélés, szavai félremagyarázása vagy meg nem értése miatti kifogása, de legfőképpen a vitapartner nevetségessé tétele. Valóságos mestere volt a gúnynak, mindenkori vitapartnerének címzett szarkasztikus megjegyzései ritkán tévesztettek célt. Az eltökéltség, határozottság képessége sem hiányzott államférfiúi eszköztárából. Ez a tulajdonsága igen erőteljesen domborodott ki az általa több ízben is belügyminiszteri minőségében vezényelt választási küzdelmekben. Személyes hatalmi rendszere kiépítésének, majd megerősítésének elengedhetetlen előfeltétele a választások megnyerése volt, ez pedig a választások tisztátalan lebonyolítása nélkül nem ment. Ebben a műfajban egyaránt megtalálhatnak a korrupció, a leitatás, a választási csalás és visszaélés, a megfélemlítés, sőt a tettleges erőszak elemei is Ezeknek a fortélyoknak jelentős részét maga Tisza is alkalmazta, de legalábbis szemet hunyt felettük. így akarta eleve kizárni a kiegyezés rendszerét esetleg megbolygatni szándékozó ellenzék hatalomrakerülésének lehetőségét. Miközben a fenti magatartás miatt az őt ért támadások indokoltnak tekinthetőek, mert ezáltal jócskán hozzájárult a politikai kultúra torzulásához, azt is hangsúlyozni kell, hogy a generális nem kezdeményezője, gerjesztője volt ezeknek a tendenciáknak, hanem egy már korábban kialakult rutin továbbvivője. Tisza, akinek pártja a kiegyezés utáni választások alkalmával igencsak megszenvedte azok tisztátalanságát, pragmatikus észjárásánál fogva nem minden alap nélkül gondolhatta, hogy helyében politikai ellenfelei sem hárítanák el maguktól az effajta lehetőségeket. A nemzetiségi kérdés terén határozottsága helyenként agresszivitásba csapott át. Az európai mércével mérve is nagyon toleráns szellemű nemzetiségi törvény rendelkezéseinek érvényrejuttatását illetően nem volt következetes. Míg a nemzetiségek sérelmére elkövetett
